Tizenöt év terméséből állt össze Szöllősi Mátyás új verseskötete

Prózai kitérők után ismét versekkel jelentkezik Szöllősi Mátyás, akinek Szabad címmel jelenik meg könyve szeptember 20-án a Helikon Kiadó gondozásában. A 184 oldalas kötet a szerző válogatott, illetve új szövegeit tartalmazza, amelyeket négy, tematikus blokkba rendezett. A könyvhöz Lator László Kossuth-díjas költő írt fülszöveget.

„Szöllősi Mátyás versszemlélete korosztályában meglehetősen eretnek jelenség. Dehogy kívánom, hogy mindenki úgy lásson, úgy írjon, ahogy ő. Írni sok mindenről és sokféleképpen lehet. Úgy tetszik, nemzedéke újra felfedezte a lírai epikát. Hézagosan, töredezetten, olykor a vershez való kulcsot elhajítva elbeszélnek egy történetet, az olvasó elé vetítenek egy helyzetet, s ráhagyják a vers köznapi elemeire és közbe-közbeiktatott homálymezsgyéire, hogy kiadjanak valamit, ami megérintheti-ütheti az olvasót. Szöllősi Mátyás verseinek is epikai természete van. De az ő, különben szintén hézagos, töredezett képeinek súlyos, sokunknak ismerős matériája, tragikus-egzisztenciális, s hadd tegyem hozzá: metafizikai hangoltsága van. Arról beszél, amibe nehéz beletörődni: az elháríthatatlan szenvedésről, a lefeléről, a pusztulásról. Nemcsak erősen megvilágított részleteivel, hanem üres tereivel is hat."

Lator László

A Szabad Szöllősi Mátyás Aktív kórterem és Állapotok című korábbi köteteiből, illetve a 2012 óta született versekből állt össze. Mint azt a Fideliónak a szerző kifejtette, szerkesztőjével, Darvasi Ferenccel arra törekedtek, hogy ennek a 15 éves alkotói folyamatnak a legerősebb szövegeit válogassák be.

A kötet első ciklusáról, amely a Kamaszkor címet viseli, elmondta, az itt található versekben a fiatalkorral, a testi és lelki fejlődéssel, a haláltudattal, illetve az ezekre való ráébredéssel foglalkozott.

A Gyulladás című blokkban egy betegség lefolyását dokumentálta, míg a Noktürn elnevezésű részben egy párkapcsolat szövevényes útját beszéli el. Az utolsó, Szégyenlős álmok című ciklus az időben vezeti vissza az olvasót: itt a költő számára fontos személyeket, irodalmi, képzőművészeti és zenei alakokat mozgat, elevenít fel.

Arra a kérdésre, hogy a blokkokban nyomon követhető-e valamilyen változás, ami őbenne is végbement, azt felelte, 15 év alatt szinte minden megváltozott, egyebek közt az íráshoz való viszonya is, rengeteget utazott, aminek köszönhetően sok tapasztalattal gazdagodott. Ahogy fogalmazott, a kötetben sok olyan téma felbukkan, amelyet személyes élményei inspirálták. Hozzátette, bár a Gyulladás blokkban megjelenő, betegséggel terhelt időszak hasonló ahhoz, amin maga is keresztül ment, de nem csak róla szól. „Ez a ciklus dokumentatív igényű, sokan, akik olvasták korábban, és hasonló problémával küszködnek, teljesen magukra vagy egy adott szituációra ismertek.

Ez az áttétel nagyon fontos, és bízom abban, hogy a többi folyamatban, melyek lezajlódnak a kötet ciklusaiban, fölfedezik magukat sokan

– mondta.

Szöllősi Mátyás Szabad című verseskötete (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Szöllősi Mátyás az írás mellett fotóriporterként is dolgozik, elmondása szerint ez erősen meghatározza a költészetét, hiszen a képalkotás mindkét művészeti ágban lényeges. „Abban nagyon hasonlítanak, hogy az alkotónak egy »szűk« keretbe kell foglalnia a dolgokat; fókuszálnia kell, sűrítenie” – fogalmazott. Példaként a Villám, csapás című verset említette, amelyet szerteágazó fotós tapasztalatai nélkül szerinte biztosan nem tudott volna ennyire tömörré tenni. Kitért rá ugyanakkor, a fényképezés nem úgy hat rá, hogy ha meglát valamit, azonnal megérzi, hogy verset kell írnia róla.

Inkább a ritmus megtalálásában segít, illetve abban, hogy versírás közben tágabb térben mozoghassak, egymástól látszólag távol eső dolgokat könnyebben legyek képes összekapcsolni.

Szöllősi Mátyás elárulta azt is, úgy érzi, már a prózában és a lírában is otthonosabban mozog. Verset azonban ritkán ír, mint mondja, olyan típus, akiben ez ciklikusan működik. „Nekem ehhez idő kell. Szükségem van élményekre, tapasztalatokra,

nem szeretném, ha a versírás rutinná válna, azt viszont nagyon is, hogy a szöveg koncentrált és erős legyen

– fejtette ki, hozzátéve, igaz ez a prózára is, de az teljesen más munkabeosztás, több ráfordított időt igényel, olyasmi, amivel folyamatosan foglalkozni kell. „A vers, azaz a versírás pedig az az állapot, amikor már azt érzem: semmi mást nem tudok csinálni, míg le nem írtam azt, ami bennem van, megindult. Ez a folyamat persze percekig, órákig, akár napokig is tarthat, de ezt a fajta nyomást, terhelést mindenféle alkotói tevékenységnél jobban szeretem” – mondta Szöllősi Mátyás.