A Magvető Kiadónál megjelent kötetről a szerző elárulta: a regényt négy évig írta és csak többszöri nekifutásra sikerült befejeznie. "Főleg a nyelvezetét kellett felépítenem, mert tudtam, ezt a könyvet nem lehet korabeli, archaikus nyelven megírni" - fogalmazott Fehér Béla, aki végül a korabeli nyelvezetet "mai nyelvtani szerkezetekkel" vegyítette és megpróbált sokszínűen, játékosan élni a magyar nyelvben rejlő lehetőségekkel. A cselekmény 1849 májusában játszódik. Mint a szerző kiemelte, bár a szabadságharc végkifejlete előtt járunk, nem történelmi regényről van szó. Az események középpontjában a forrongó országot átszelő utazás áll: egy társaság egy szolgálaton kívüli postakocsin próbál egy szállítmányt Pozsonyból Debrecenbe juttatni, azonban egy nap késéssel egy gyászhintó veszi őket üldözőbe. "Hazafias kalandregény, amúgy pedig Jókai-paródiába oltott romantika-parafrázis" - határozta meg Fehér Béla regényények műfaját. Arra a kérdésre, hogy a könyv párhuzamot von-e a mai kor és a 19. század között, az író azt mondta, nem akart "áthallásos regényt" írni.
"Arról akartam mesélni, milyen a magyar ember, bármennyire patetikusan is hangzik ez. Az emberi jellem nem változott az évszázadok alatt, és a sorskérdések is mutatnak némi párhuzamot. A kártyára szokták mondani, hogy játék közben megmutatkozik az ember igazi személyisége. Szerintem ez az olyan kiélezett helyzetekre is igaz, mint a háború" - tette hozzá Fehér Béla. Az író továbbá arról is mesélt, hogy a kort egy igen kiterjedt besúgó hálózat jellemezte, valamint a maihoz hasonló politikai megosztottság, majd megjegyezte: "Kossuthot legalább annyian támadták, mint ahányan a táborában voltak."
A Kossuthkifli bemutatóját február 14-én tartják a budapesti Nyitott Műhelyben.
hírlevél
