„Nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam” – ezt nem más, mint Ivan Turgenyev mondta a világirodalom egyik legnagyobb alakjáról, Lev Nyikolajevics Tolsztojról, akiről, úgy látszik, valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Thomas Mann egy ízben például arról beszélt, az orosz író puszta tekintete képes lett volna háborúkat megelőzni: „Míg a világháború tombolt, gyakran gondoltam rá, hogy talán nem mert volna kitörni, ha 1914-ben még nyitva lett volna a Jasznaja Poljana-i aggastyán éles, átható szürke szeme.
De Tolsztoj már nem élt, és senki sem lépett a helyébe, aki hozzá hasonlítható lett volna”
– fogalmazott a Nobel-díjas író.
Most ismét megtapasztalhatjuk Tolsztoj írói nagyságát, a 21. Század Kiadó gondozásában ugyanis új fordításban jelent meg főműve, a Háború és béke, amelyet Gy. Horváth László ültetett át magyarra. A monumentális regényt ünnepi díszdobozos kiadványban, három kötetben szerezhetjük be, amelyhez a kiadó három darab, Napóleon oroszországi hadjáratának eseményeit bemutató, korhű képeslapot is ad.
„Minden ember önmagáért él, arra használja szabadságát, hogy saját személyes céljait elérje, és egész lényével érzi, hogy adott pillanatban megteheti-e vagy nem teheti meg ezt vagy azt, de amint megteszi, cselekvése visszavonhatatlanul részévé válik a történelemnek, amelyben ennek jelentőségét már nem az ő szabad akarata, hanem az eleve elrendelés határozza meg.”
Idézet a kötetből.
Tolsztoj mesterműve a 19. század elejére kalauzolja el az olvasót: 1805 a csillogó moszkvai és szentpétervári bálok, ifjonti szerelmek, boldogtalan házasságok ideje. 1812-ben azonban Napóleon hadserege betör Oroszországba. Tolsztoj regénye a világirodalom három legismertebb alakjának sorsát követi: Pierre Bezuhov egy gróf törvénytelen gyermeke, akinek meg kell küzdenie az örökségéért, miközben a spirituális teljességre áhítozik. Andrej Bolkonszkij herceg hátrahagyja a családját, hogy harcoljon Napóleon ellen. Natasa Rosztova egy orosz arisztokrata szép, fiatal lánya, aki mindkét férfinak felkelti az érdeklődését.
Miközben a francia hadsereg előrenyomul, Tolsztoj egészen különböző származású és hátterű figurák sorát mutatja be: parasztokat és nemeseket, civileket és katonákat.
Mindannyiukban közös, hogy a korszakra, a történelmükre és kultúrájukra jellemző problémákkal szembesülnek.
A regény előrehaladtával ezek a személyek túllépnek a bennük rejlő egyedi vonásokon, hogy ezáltal a világirodalom legemberibb és leginkább megindító jellemeivé válhassanak.
A könyv megrendelhető ITT.
Fejléckép: Lev Tolsztoj 1897-ben (Fotó/Forrás: History/Universal Images Group via Getty Images Hungary)