Krusovszky Dénes: akik már nem leszünk sosem
Minő boldog ország, ahol a Schlesingert Szklezanzsének ejtik, kábé így fakad ki Szomory Dezső A párizsi regényben. Vajon a franciák hogyan ejtik a Krusovszkyt?
Az ajánlott könyv címe: akik már nem leszünk sosem (Magvető, 2018), így, kis kezdőbetűvel. A fülszöveg szerint Krusovszky Dénes (1982, Debrecen) nemzedékének egyik legjelentősebb költője. Ez az első regénye.
Ámulok, honnét tud az egyik legjelentősebb költő ilyen ravaszul szerkeszteni? Ahogyan a cselekményszálakat biztos kézzel férceli össze, az kivételes a kortárs magyar irodalomban. Az USA közepén indul az egyik történet, történetesen az iowai nemzetközi íróprogram helyszínén. (Tűnődöm, elnyerte azt az ösztöndíjat a szerző? Életrajzában ennek nincs nyoma.) Aztán egy másik főhős Budapesten dolgozik a Reflex nevű internetes lapnál (az Indexből jöhetett ez a név). Fontos helyszín azután Hajdúvágás (KD Hajdúnánáson nőtt fel), és a könyv vége felé a császárvárosba kerülünk. (KD jelenleg ott és Budapesten él – érdekes lehet.)
Nagy hiba volna, ha a cselekmény(ek)ről bármi többet elárulnék, mert ez a régimódian realista könyv voltaképpen krimi jellegű. Elégedjünk meg annyival: az utolsó lapokon minden világossá válik, és akkora a csattanó, mint egy RPG-gránát robbanása annak, akinek a válláról indul a páncéltörő gránát. A fiatal írónemzedék, amennyire én látom, régóta nem törekszik ilyesfajta megoldásokra, pedig két évszázada bevált fortély.
Olvasóként annál inkább értékelem.
Amennyiben kéziratban került volna hozzám ez a szöveg, javasoltam volna a szerzőnek, használja többet az írói egyes szám harmadik személyt, mert akkor alaposabban láttathatta volna izgalmas hőseit valaki más szemével nézve, az ilyesmi jót tesz a jellemábrázolásnak. Krusovszky dicséretére legyen mondva, hogy enélkül is plasztikus, őszintén átélhető emberalakokat teremtett, akikkel együtt élünk, szenvedünk, megveretünk, fölmagasztosulunk, s szükség esetén meghalunk, ha kell. Márpedig a kiváló regényekben élned s halnod kell, drága olvasó, tudod te azt.
Ideje, hogy egyszer megemlítsem Pintér Józsefet, aki sok jó borítót tervez a Magvetőnek. Talán csak arról kéne leszoknia, hogy neveket szótagolva tördeljen.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
- És akkor a kérdés a szerzőhöz: Ír-e újabb regényt, s annak melyik ország a helyszíne?
Krusovszky Dénes
Krusovszky Dénes válasza:
Köszönöm a kérdést! Egyértelmű igennel válaszolni arra, hogy írok-e új regényt, talán csak akkor tudok majd, ha már el is készült az a bizonyos új regény. Ez is egy nagy kaland a prózaírásban a vershez (vagy nagyjából bármi máshoz) képest: hogy nem látni a végét. Olyan nemigen van, hogy egy verset valaki évekig ír folyamatosan, aztán mégsem lesz belőle semmi, a regény műfajában viszont az utolsó pillanatig benne van ez a rizikó. Tehát inkább azt mondom, hogy remélem, fogok még regényt írni, és bízom is benne, hogy így lesz, elég erős bennem rá a vágy, de elkiabálni nem szeretném. Van egy terv, ami egyre világosabb, olyannyira, hogy talán még egyévnyi jegyzetelés és anyaggyűjtés után, azt hiszem, neki is merek majd kezdeni. Véletlenül épp a helyszínei már elég körvonalazottak: Brazília, Hamburg, a kettő között az Óceán, és egy kicsit Magyarország is. Különböző időkben és mégis, lényegileg ugyanabban a pillanatban. Remélem, kellően titokzatosan hangzik ez így!
Üdvözlettel, Dénes
A könyv megvásárolható a lira.hu oldalán ide kattintva>>>
hírlevél
