Vélhetőleg most csodálkozást keltek. Az Így lettem Michelle Obama című önéletrajzfélét ajánlom mindenkinek (HVG, 2018). Az efféle celebkönyveket előítélettel fogadják a literátusok, talán én is. Csakhogy számomra az USA iránti kíváncsiság ennél fontosabb. Általában a hírnevesek naplószerű beszámolóit izgalmas (vagy annak hitt) életükről profi bedolgozók – nem PC, de bevett magyar nevük: négerek – írják. Készült róla olyan is már, néhány. Az Így lettem… köszönetnyilvánításából kiderül, egész csapat segítette Michelle-t a kézirat létrehozásában, mégis süt a szövegből, hogy ő a szerző. A könyv kétharmada (kábé addig, amíg first lady lesz) klasszikus amerikai fejlődésregény. Michelle LaVaughn Robinson (1964) chicagói fekete átlagcsaládból verekedte be magát a keleti parti elit egyetemekre. Jogi végzettséggel előbb ügyvéd, majd világ- és emberjobbító szervezetek munkatársa, a kisebbségi jogok elszánt harcosa. Aztán kétgyerekes dolgozó családanya. Majd az első színes bőrű elnökfeleség.
Az efféle kötetek általános velejárója a szűnni nem akaró dicsekvés. Michelle ehelyett folyton a saját nehézségeiről beszél, olyan őszinteséggel és képzelőerővel, amire csak prózaírók képesek.
Nehéz ezt bizonyítani egy ilyen rövid recenzióban. Három gyors példa. 1. Házassági válságukat sem titkolja. 2. Ifjúkori amerikai focista pasijával céltalanul autóznak, majd lefékeznek a semmi közepén. Most mit csinálunk, kérdi ő. Átfutunk ezen a mezőn, feleli a srác. A felelőtlen rohangászás lesz a legszebb emléke, az igaz szerelem szimbóluma. 3. First ladyként azt álmodja, oroszlán, tigris, párduc és más vadmacska van a Fehér Ház kertjében, azért hozták őket, hogy simogathassák a gyerekekkel, állítólag benyugtatózták a vadakat, mégis rájuk támadnak. Nem írja, de talán republikánus ellenfeleik lehetnek.
Történetesen az angol kiadás is volt a kezemben. Weiss Böbe (1–18. fejezet) és dr. Andó Éva (a többi) fordítása hűséges az eredetihez. Néha túlságosan. Például a téves filmszinkron- és fordítói szokást követve megtartják a „partner” kifejezést ügyvédi iroda esetén, holott az társtulajdonos, meg az „ügynök”-öt biztonsági ember vagy nyomozó helyett.
Még olvastam volna tovább, mikor vége lett. Bármelyik nyelven.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A kérdés pedig a kiadóhoz: Miért kellett két fordító, és hogyan lehetett összefésülni?
„Eddig 44 nyelven jelent meg a könyv, és az Amazon eladási adatai alapján az elmúlt évtized egyik legnagyobb könyvsikere; A szürke ötven árnyalata óta egyetlen könyv sem tudott olyan sokáig folyamatosan az eladási lista élén maradni, mint a Becoming.
Azért kellett két fordító, hogy minél előbb megjelenhessen a könyv magyarul: a végleges kéziratot csak szeptember közepén kaptuk meg – a nem végleges szöveg augusztusban érkezett a kiadóba. A felelős szerkesztő – Dufka Hajnalka – a két remek fordító erősségeit ismerve osztotta szét az anyagot: a könyv eleje „sztorizósabb”, ezzel dolgozott Weisz Böbe, a második részben – ami a Barack Obama megválasztása utáni időszakot öleli fel – több a politika és a közélet, ebben pedig Andó Éva kiváló. A fordítók és a szerkesztők többször egyeztettek a munka során, ennek köszönhető, hogy a könyv stílusa egységes tudott maradni.”