Efrájim Kishon: Ige-mige (Fotó/Forrás: Magvető)
Sok írónk szakadt külhonba. Idővel azért hazatalálnak. Efrájim Kishonról először az USA-ban hallottam, kábé harmincöt éve. Keresztnevét angolosan írták. Egy ellenállhatatlanul vicces szövegét olvastam, ottani folyóiratban. Izraeli szerzőnek véltem. Eszembe sem jutott, hogy ő Kishont Ferenc humorista volna, aki 1949-ben alijázott (telepedett ki) Izraelbe. Amely állam csupán egy évvel azelőtt jött létre. Hoffmann Ferencnek született. Munkaszolgálat. Koncentrációs tábor. Ezek után lett humorista a Ludas Matyinál. Meghökkentő. Majd Izraelben folytatta vitriolos szövegeinek létrehozását, előbb magyarul, majd ivritül, amint sikerült megtanulnia azt a nehéz nyelvet. Világhírű. Főleg Németországban. Ez is meghökkentő. Idehaza 1984 óta jelennek meg kötetei, legalább tizenöt gyűjtemény. Nem mentek át a köztudatba. Pedig Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc és Rejtő Jenő lábnyomában járt.
Az Ige-mige (Magvető, 2023) az új hazájában, az anyanyelvén írt humoreszkjeit tartalmazza, és 1951-ben jelent meg Tel Avivban. A szerző sajátkezű rajzaival ékesítve.
A cím csak addig tűnik bárgyúnak, míg megtudjuk, hogy a frissen érkezett honfitársainkat csúfolják így (vesd össze: igen-igen!).
Különleges felhangot kapnak ezek a szövegek most, amikor Izraelben háború folyik a palesztinok – helyesebben egy (sőt két) arab terrorszervezet – ellen. Nagyjából azóta fenyegetik a zsidó államot a szomszédos hazák azzal, hogy beleszorítják a tengerbe, amióta szerzőnk odamenekült Magyarországról. Megérezte, hogy az itteni szocializmus sem lesz neki jó. Nem tévedett. Odakinn legalább antiszemitizmussal nem kellett számolnia. Volt más baj bőven. Élelmiszer- és lakáshiány. Ostoba politikusok és kormányok. Helyi háborúk. De mégis, Efrájim Kishon boldogan töltötte hosszú életét, gyermeki rácsodálkozással mindarra, ami körülvette.
Háromszor nősült. Svájcban halt meg, nyolcvanévesen, történetesen Appenzellben, ahol a világ szerintem legjobb sajtja készül. Néha már nálunk is kapható, sajnos, igen drágán. Ugyanolyan elfogultan ajánlom mindenkinek, ahogyan ez az eredeti írót. Hátha most végre visszamagyarodik.
Maradok őszinte,
Vámos Miklós
Schmal Alexandra (Fotó/Forrás: Líra Könyv)
A szerkesztő kommentárja:
Örülök, hogy a többnyelvűséget, a ki-be vándorlást emeli ki az ajánló: magyar és ivrit nyelv és kultúra kölcsönösen átjárja egymást az egész életműben (mint a jó sajt zamatát egy korty vörösbor), de erre a könyvre ez különösen igaz. Hoffmann-Kishont-Kishon-Ferenc-Efrájim, a boltosok nem is mindig tudják, hova tegyék, a külföldi vagy a magyar polcra, és ez jól is van így: az Ige-mige humoreszkjei minden tekintetben átutazóban vannak, két ország, két kultúra, két nyelv határán születtek, mindkettőből a legjobbat adták bele, és a legjobbat hozták ki. Tele van pesti szlenggel, ivrit és jiddis szavakkal, politikai viccekkel, úgyhogy helyenként magyarázatra szorul – de hát vegyünk elő egy ’49-es Ludas Matyit, és tippeljük meg, hány poént ért(ékel)ünk istenigazából.
Kishont kommentálni a legjobb szerkesztői mulatság volt,
hálás vagyok a sorsnak, hogy még a háború előtt foglalkozhattam vele – ma más szívvel keresgélném a jiddis meg ivrit szójátékok megfejtéseit, de ahogy az Avraham Bogatir hét napja, a maga módján ez a könyv is sok mindent érthetővé tesz abból, ami mostanában zajlik az országban. Emellett az Ige-migéből az is kiolvasható – és ezt a mai politikai helyzet sem cáfolja, sőt –, hogy a legmélyebb traumák után is valódi vigaszt nyújthat a humor. Ebben különbözik az izraeli irodalom az európaitól: bátrabban mer viccelni azzal, amivel az európai nem merne. Ott még Kafkából is Királyhegyi Pál lett volna.
Schmal Alexandra
Efrájim Kishon: Ige-mige
Magvető Kiadó
Megjelenés: 2023. szeptember 6.
A kötet megvásárolható a Líra webáruházában ide kattintva. »»»
A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.
hírlevél
