Presser könyve (Fotó/Forrás: Helikon Kiadó)
Immár köztudott lehet erős vonzódásom a könnyűnek mondott (mindközönségesen: rock) zenéhez is. A hazai bálványok jó részét kamasz koromban ismertem meg. Barátkozni nehéz azokkal, akik tinédzserként lettek országos sztárok – de azért lehet. Sokat tudok róluk, ezért az önéletrajzi könyveikben, amelyek rendszerint (újság)írói segédlettel gyártódnak, kevés újat vagy érdekeset találok. Íme a kivétel. Presser könyve (Helikon, 2020).
Bármily hihetetlen, a stílus leleplezi, hogy ő írta, két dolgos kezével, mind az 521 nagyalakú oldalt.
Méghozzá részletekben. Spirál füzetbe és cetlikre. Tökéletesen leleplezi sajátos humora, kamaszos sértődékenysége, valamint átlagon felüli érzelmessége. Mindezek a zenéjét is jellemzik, meg azok a dalszövegek, amelyeket ő jegyez. Tudható azonban, hogy itt-ott a fősorok (bemondásnak hívják e műfajban) is tőle származnak, úgy, ahogyan a demokazettákra ráénekelte, a többi részt lalázva. Azokkal kínlódjanak a nagybecsű szövegírók.
Rengeteg élményünk közös, de ahogyan ő látott rá ezekre, az gyökeresen különbözik attól, ahogyan én, meg attól is, ahogyan föltételezéseim szerint ő maga.
Presser világa annyira különleges, lakályos és öntörvényű, hogy a könyvéből áradó szellemet receptre kéne fölírni bizonyos hivatalnokoknak, ügyintézőknek, bürokratáknak… avagy talán mindenkinek. (Kedvenc szava úgyis emberemlékezet óta a mindenki.)
Szánnom kell néhány lelkes szót az albumszerű kötet tipográfiájára, tördelésére, képi világára. Ritkán áll elő ilyen szerves egység a tartalom között, és minden betű és vonal és kép is ellenállhatatlanul Presseres, ideértve a borítón látható fotót, melyhez gratulálok, szívből. Ez egy sajnálatos ötlet – sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. Elárulódik, hogy lesz majd második kötet, nagyon jó, várom. Egyúttal remélem, hogy harmadik viszont nem lesz. Ezt nem fejtem ki, akiknek eszük van a látásra, értik.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
Presser Gábor válasza:
Én tudom, honnan ismerjük egymást. Én őt korábbról, mint ő engem.
1967. Vígszínház, Pol-beat fesztivál.
Volt abban valami megértő jóindulat, ahogy néztük őket.
Pol-beat. Hát persze. Az „olyan” mozgalmi, bíztatott kritika. Megsajnáljuk szegény amcsi katonagyereket, akit cserbenhagynak a saját imperialistái. „Elment a repülő, itthagyott”, s már jönnek is a fürgeléptű Vietkongosok, ledarálják a fütyijét. Ezt a dalt már addigra ismertük. Konzervatorista voltam, zenész.
Az Omega is elindult a Polbeat Fesztiválon, próbált volna nem... Ültem a nézőtéren, még nem voltam Omega tag, csak kezdő, külsős dalíró. Néztem a Gerillát, nem voltak túl nagy tigrisek, de legalább valódi polbítesek. A sok fellépő között jó, ha volt két-három „őszinte, kőkemény” polbítes. Ők az egyik. Benne Vámos Tibor. Akiből lett a Vámos Miklós.
A többiek, az akkoriban „feltörekvő amatőr zenekarok” gyorsan, egy napra polbítesek lettek. Szóltak a tévések – nyilván mások is –, mese nincs, ezt a kis politikai kamufesztivált meg kell csinálni. Játszott az Omega is. Nem volt rigófütty az se. De legalább a Somló úgy énekelt, ahogy közel-távol senki... Aznap speciel polbítet. „Azért mert a faterod góré”.
Szóval, mosolyogtam a nézőtéren, nekem még könnyű volt. Mosolyogtam a Gerillán. Is.
Telt-múlt az idő, elolvastam a Zenga zéneket. Szóltam is a többieknek, skacok, a gerillás gyerek milyen jól ír! Aszta!
Vámos Miklós e-levele végén az áll: VM vírusmentes.
Ez nagyon jó hír! Maradjon is az!
Presser Gábor
Presser Gábor: Presser könyve
Helikon Kiadó
Megjelenés: 2020. december 7.
További részletek és könyvvásárlás ide kattintva! >>>
A fejlécképben szereplő fotó Erdélyi Gábor munkája.
hírlevél
