E rovat kezdete óta akaratlanul is afféle jóindulatú irodalomtanár bácsija lettem sokaknak. Fordulnak hozzám tanácsért, szerzőkről és könyvekről kérnek szakvéleményt. Igyekeznem kell, hogy ne bizonytalanítson el az érzés: hátha az én értékítéletem kisebbségi. Ezzel nem szabad törődnöm. Ezekben a hetekben az érdeklődés Krasznahorkai kollégára összpontosul, amióta neki jutott a legrangosabb irodalmi díj, szűnni nem akaró a panaszáradat, hogy nehéz olvasni a végenincs mondatáradatait. Igen. Ami eredeti és jó, az nem föltétlenül könnyű eledel. Sebaj.
Bizonyos vallások templomaiba is csak lábmosás után léphet be az ember.
Ilyesféle székesegyház a szépirodalom, csak itt a lelket kell tisztára – befogadóra, türelmesre – csutakolni.
Amúgy a szerző munkásságában ritkán úszhat a befogadó, alá kell merülni, barátaim. Egészen idáig a hozzám fordulóknak, akik még semmit nem olvastak tőle, a Zsömle odavan címűt javasoltam, az aggastyán Józsi bácsi és kutyája sorstörténetét, humorban pácoltsága miatt (Magvető, 2024). E hasábon beszámoltam róla a megjelenésekor. Fölbukkan benne bizonyos Krasznahorkai László vándormuzsikus. A név ugye ismerős.
Most, remek időzítéssel, a fantasztikus hír után jött ki A magyar nemzet biztonsága (Magvető, 2025), még hosszabb mondatokkal s velőig hatóan gyilkos iróniával. Egyik főszereplője lepkekutató, a másik pedig – meglepetés! – Krasznahorkai László író. A regény szerzője mindent megtesz, hogy utóbbit égesse és leprázza, míg előbbit példaként emeli a magasba. A szokásosnál kissé kurtább regény végére nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a szövegbeli tollforgató voltaképp egy mesebeli pillangó. Noha úgy ábrázolódik, mintha legföljebb molylepke volna. (Vesd össze: könyvmoly.)
December közepére megjelenik az úgynevezett A stockholmi beszéd, ez az, amit a díjazott elmond majd a svéd fővárosban. Alig várom, és látatlanban is ajánlom. (Vámos Miklós ajánlója 2025 decemberében jelent meg a nyomtatott Fidelio programújságban – a szerk.)
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A kötet szerkesztőjének kommentárja:
Valóban, ismerős névvel találkozunk A magyar nemzet biztonsága lapjain: hosszú ez a név, nem magyar anyanyelvűeknek, de néha még a magyarul beszélőknek is nehezen kimondható, és immár egy irodalmi Nobel-díjas író nevét is takarja. Merthogy a regénybeli Krasznahorkai László neve ugyan betűről betűre megegyezik a könyv szerzőjének a nevével, és a Zsömle odavan című, korábbi Krasznahorkai-regényben is van egy másik azonos nevű figura, tehát lassan valóságos láncolata van itt a Krasznahorkai Lászlóknak, lepkegyűjtő legyen a talpán, aki a tipológia végére jut; mégis mindegyik K. L., az egy másik K. L., és a megszólalásig sem hasonlítanak egymásra.
A nevek így meg is mutatnak és közben épp hogy el is rejtenek valakit.
Tán a rejtély megmutatása itt a lényeg. És ez a működés, az egymásra íródás és az összeolvasás mozzanata érzékelteti a fikció ökoszisztémáját. Az új könyv nagy témája is ez: a teremtés, a természet és a létezés örök körforgása. Az ember egyfelől törékeny, ám gondolkodó nádszál, másfelől meg „miért nő a fű, hogyha majd leszárad”? Vannak itt még reggeli és esti kérdések…
Szegő János
Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága
Magvető Kiadó
Megjelenés: 2025. november 11.
A kötet megvásárolható a Líra Könyv webáruházában, ide kattintva. »»»
A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.



hírlevél








