Schein Gábor: Ó, rinocérosz (Fotó/Forrás: Líra Zrt.)
Schein Gábor neve mennyire csöng ismerősen? Ha kevéssé, az sajnálatos. Kilenc-tíz verseskötet, három regény, néhány más kötet szerzője. Mindemellett egyetemi tanár, műfordító. A szívemcsücske Füst Milánról írt monográfiája számomra fölöttébb kedves. Schein németül többek közt azt jelenti: „látszat”, másfelől: „bankjegy”. Ami önmagában is figyelemreméltó.
Kortárs poéták újabban kedvet kaptak a verses regényhez. Ezek azonban az olvasás próbáján átesve inkább hosszú elbeszélő költeménynek bizonyulnak. Schein Gábor Ó, rinocérosz című gyűjteménye (Magvető, 2021) a gimnáziumokban tanított műfajok egyikébe se sorolható. Mindig az ilyesmi a legizgalmasabb. Talán regének nevezném, ám ahhoz kéne valamiféle központi cselekmény. Ehelyett az a magas- és mélyrepülős játék tartja össze a különböző kalandokat (vö. eposz), hogy az orrszarvú különféle történelmi, mitológiai vagy képzeletbeli élőlények bőrében bukkan elő. Bika, herceg, birodalmi jelkép, erőszaktévő, gladiátor, álomalak, vízzel író fantaszta, cirkuszi mutatványos, emberbébi, ateista hajléktalan – satöbbi.
Változatai végigtrappolnak az emberiség ismert kultúráin, vallásain és történelmén, sírásra, nevetésre, gondolkodásra késztetve.
Végül eljutunk Ovidiusig. A versezetek egyenként is élvezhetőek, akár tetszőleges sorrendben, ám szerintem érdemes a Schein Gábor féle szerkesztést követni.
Nem hallgatom el, hogy az én totemállatom évtizedek óta a rinó. Amikor annak idején megpillantottam a budapesti állatkertben, öreg volt, elhízott, depressziós és szívbeteg. Egy kicsi, törékeny fekete (kameruni) kecskét zártak mellé a ketrecébe, állatorvosi javaslatra. Az majd idegesíti, az orrszarvú el akarja kapni, emiatt mozog picit, s tovább fog élni. Megsétáltatására gondozók nem vállalkoztak. Ártani a kecskének nem tud, az sokkal ügyesebb. Ráadásul a rinót a jelek szerint senki nem szerette, mert ugye ronda és undok. Gondoltam, az ilyeneket is szeresse valaki. Schein Gábor ezért most sokat tett. (Lásd még Eugène Ionesco világhírű színdarabját.) Mellesleg a borító csoda jó.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A szerző kommentárja:
Író vagyok, mit akarhatnék mást, mint írni? De mit akar egy rinocérosz? Egy valóságos rinocérosz, amely tehát, ezt merem állítani, valóságosabb minden más rinocérosznál, azoknál, amelyek a rezervátumokká szűkült vadonban csatangolnak, miközben orvvadászok készülnek átlyukasztani a bőrüket, és azoknál is, amelyek az állatkertben rácsok mögött kókadoznak.
A rinocérosz nem tud szelíden megérkezni. A rinocérosz betör, beront az életbe.
Az én rinocéroszom egyszerre mindent akart. Ő lett Európa megalapítója, történetének forrása. Afrikai vendég, aki hosszú időkre eltűnik, majd új alakban ismét megjelenik, és felforgatja, amit készen talál. Legfőképpen persze átváltozni akart. Állatból emberré és istenné, szerelmessé, gonosztevővé, filozófussá, politikussá, költővé és terroristává, férfivá és nővé, továbbá feketévé, fehérré, zsidóvá, magyarrá és cigánnyá. Kertész Imrévé, Petri Györggyé és nagy orrú Ovidiusszá. A béke, a háború, a szabadság és a szerelem követévé. Be akarta utazni a világ történelmét a kezdetektől máig. Száz halált kívánt tehát magának, és ugyanannyi születést. Beszélni akart és hallgatni.
Betört az életembe, és két éven át minden volt. A képzelet felszabadítója, kellemetlen provokátor és bölcs. A rinocérosz könyv akart lenni. Ó, rinocérosz! A rinocérosz írva van. Hívja olvasóját, aki a képzelet szabadságára vágyik. Ez minden változás és elevenség forrása.
Schein Gábor
Schein Gábor: Ó, rinocérosz
Magvető Kiadó
Megjelenés: 2021. március 18.
A regény megvásárolható a Líra.hu webáruházában ide kattintva. >>>
Az eredeti fejléckép Erdélyi Gábor munkája.
hírlevél
