Vámos Miklós: Az utókor(ok) igazságtalan(ok)

A Hemingway-életműsorozat darabjai (Fotó/Forrás: 21. Század Kiadó)

Vannak írók, akik haláluk után emelkednek föl a legmagasabb elismerés szirtjeire. Vannak olyanok is, akik posztumusz hullanak le a mélybe. Az utókor(ok) igazságtalan(ok). Ejtettem már könnycseppet néhány kedvencemért. Ideje, hogy örvendezzem: Hemingway reneszánszát figyelve. Őt például lesöpörte a Parnasszusról a feminizmus és a metoo, jól megérdemelt Nobel-díja dacára. Hemingway férfiideálja ugyanis a nőket csak arra tartja, hogy magáévá tegye, nála a hím önálló, a harcát lányok és asszonyok nélkül vívja, akár emberek, akár állatok ellen küzd. Elavult koncepció.

Csakhogy a lényeg a szépirodalomban nem a hirdetett elvekben, hanem az ábrázolt emberekben lakozik.

E téren Hem – Ernie, a Papa – verhetetlen. Fölismerte ezt a 21. Század Kiadó, s nekilátott, hogy Hemingway egész életművét publikálja, úgy látszik, nagyjából az eredeti sorrendben. A kötetek csodásan néznek ki. Két klasszikus novellagyűjtemény jelent meg az idén, A mi időnkben és a Férfiak nők nélkül. Nincs bennük olyan szöveg, amit ne olvastam volna húszas éveimben. Később némelyiket angolul is, amikor már elsajátítottam ezt a nyelvet.

Változatlanul lelkesedem e szerző munkásságáért. A fordítók között nagyszerű magyar írók is vannak, mint Déry Tibor, Ottlik Géza vagy Lengyel Péter. Ők az angol nyelvben otthonosak. De az eredeti helyszíneken – főleg az USÁ-ban – kevésbé. Nem csoda, ha összetévesztődik a mi futballunk és az amerikaiaké, vagy némely helyszínek.

Más: A forradalmár című novella magyar (!) hőséről ezt olvashatjuk: „Horthy emberei mindenféle komiszságot műveltek vele.” (A ’komiszság’ szó röhejes itt.) Az eredeti: „Sokat szenvedett a fehérek alatt.” Illő tisztelettel: bármekkora nagyságok magyarították, nem kéne némi javítgatás? Új fordítást se bánnék. Tudom, ez idő- és költségtöbblet. De mégis.

Maradok őszinte:
Vámos Miklós

Bárdos András, a 21. Század Kiadó vezetőjének kommentárja:

Bárdos András (Fotó/Forrás: 21. Század Kiadó)

Kedves Miklós,

köszönjük a figyelmedet, szerintem jól belekérdeztél, beletenyereltél, beletapicskoltál a korszellem legeslegközepébe. (Szoktál…)

Először is: minden embert egyenlő lehetőségek és egyenlő jogok illetnek meg. Aki nem így gondolja, az beszélgessen mással, ne velem. (Bár miért akarna pont velem?)

És akkor itt jön a nagy kérdés: hajdanvolt normák, hajdanvolt ostobaságok, gazemberségek, félreértések, tudatlanságok felett törjünk-e pálcát?

Gazemberségek felett törjünk, világos, de mi legyen sok évtizede elavult, de valaha létezett normákkal, nemtudásokkal?

Hemingway ki lett metoo-zva, Updike is ki lett, sokan ki lettek.

Elfogadom a fájdalmakat, dühöt, keserűséget, mindent elfogadok, mindent értek.

És most jön a nagy dilemma. (Ne tegyünk úgy, mintha nem jönne!)

Hemingway nem nagyon értette a női szereplőit. Updike sem. Ez súlyos bűn. De van súlyosabb.

Itt van például Knut Hamsun. Az ő bűne nem az, hogy nem értette a nőket, hanem az, hogy náci volt, Hitler haverja, tömeggyilkosok rajongója, vagyis, ilyenformán, maga is tömeggyilkos.

És közben csodálatos, humanista író, a legnagyobbak egyike, Thomas Mann és Szolzsenyicin asztalszomszédja a halhatatlanok között.

Ő egy kis újrafordítással ugyanolyan náci marad, nem igaz?

Igen, Miklós, újra lehet és kell is fordítani sok szöveget (Gy. Horváth mester most fordította újra a Háború és békét, de úgy, de úgy…), szóval igen, újra lehet fordítani, lehet, hogy az adott mondatokat újra is kellett volna.

Lehet, hogy az “N” betűs szót ki kell venni mindenhonnan (ki is vesszük amúgy), amitől persze sérül az eredeti tartalom, sérül a történelem, de az emberi méltóság ezeknél fontosabb.

Ugyanakkor, ha kijavítjuk, nem azt kérdeznéd: Ki vagy te, kisöreg, hogy belebarmolsz egy Ottlik-szövegbe?

De. Ezt kérdeznéd.

És igazad lenne, akkor is.

Így egyensúlyozunk, olykor forradalmian, olykor gyáván, olykor helyesen döntve, olykor hibázva.

Ez az igazság.

Visszakérdezek, Miklós, ha már itt tartunk.

A Mein Kampfot kiadnád?

Maradok rajongód, bármit is válaszolsz:
Bárdos András