Móricz Zsigmond: Naplók, 1935 (Fotó/Forrás: Kronosz Kiadó)
A most szemlézett művet főként ínyenceknek ajánlom. Közülük is azoknak, akiknek nincs vastagkönyv-fóbiájuk. 812 oldal. Móricz Zsigmond: Naplók, 1935. Egyetlen év alatt írt ennyi sokat, csak úgy magának. Akadnak szerzők, akiknek az egész munkássága beleférne egy ilyen nagy méretű könyvtárgyba. Vegyük hozzá, hogy 1924–25-ben írt magánjegyzetei 845 oldalt töltenek meg, több mint tíz éve jelent meg. És hasonlóan vastag kötet az 1930–34-es naplóinak gyűjteménye. A hiányzó esztendők termése még várható. Az említett hármat három különböző kiadó jelentette meg: Noran, Alexandra, Kronosz. Utóbbinak hálával tartozom, e pécsi székhelyű cég sokat segített, amikor a Hattyúk dala című történelmi regényt megálmodtam, helytörténeti kiadványokat küldtek, ingyen és bérmentve.
Kifejezetten fölkavaróak az apróságok, amiket a magyar írói panteon fölkent alakjairól elárul, csak úgy mellesleg. Például hogy Karinthy Frigyesnek milyen rosszak a fogai. Vagy hogy Babits Mihály mennyire hisztérikus üzleti partnernek bizonyult a Nyugatnál. Mindezeknél is izgatóbbak és drámaibbak azok a részletek, amelyeket saját testi-lelki egészségéről jegyzett föl. Gyerekes betűképpel, többnyire ceruzával. (Véletlenül volt alkalmam látni az eredeti jegyzőkönyveket. Megható emlékem.)
Móricz naplóiból többet tudhatunk meg őróla, mint a legszemélyesebb novelláiból és regényeiből, amelyekben jóval szemérmesebb.
Itt-ott szinte pornográf a fogalmazás. Másutt meglepően szókimondóan beszél például arról, hogy a kultúrában milyen sok zsidó veszi körül, akiket egyszerre becsül nagyra és néz le. Családtagjaival kapcsolatban ugyanolyan kegyetlenül tárgyilagos, mint saját magával. Szokatlanul nyers a látlelete a tárgyév magyar politikusairól is, így ezek a vallomások a mikró- és makrokozmoszát legalább annyira szemlélik történelmi szempontból, mint amennyire gyötrő szubjektivitással. Megdöbbentő, milyen sokat küzd pénzügyi nehézséggel a korszak leghíresebb bestsellerírója, aki egyben a szépirodalom kimagasló alakja. Krimi, szerelmes és történelmi regény, irodalmi belügyek – Tesco gazdaságos megoldás. Forrón ajánlom.
Maradok őszinte,
Vámos Miklós
Cséve Anna irodalomtörténész (Fotó/Forrás: Kermény István YouTube-csatornája)
A kötet szerkesztőjének kommentárja:
Úgy tűnik, mintha Móricz mellesleg írna, mégis formaérzéke dolgozik. Mintha a napi terjedelem meg lenne szabva, kiselbeszélések születnek, míg körmére ég a cigaretta. A magán- és írólét egyszerre mutatkozik meg, és egyik sem elég móriczos Móricznak. Ellenben kiégett és klasszikus, de e kettő nem válik szét egymástól.
A napló szabad írásformáját valóságos találkozások, beszélgetések naptári ideje szerkeszti. Minden szereplő – legyen az családtag, író, politikus, kőműves, pincér – a saját nyelvén szólal meg: Móricz egy letűnt kort beszéltet; és mi áthallgatunk a múltba.
A napló nyelvi műhely is, Móricz félelmetes vizuális és auditív memóriájának dokumentuma.
Miközben tárgyilagos, mégis, zavarba ejtően regényes. Laza és önmagának ellentmondó önreflexiói, régi és új önarcképek víziói között keresi a jövőt, ami olvasóihoz, hozzánk vezet. A felfénylő apróságok között ebben a lázas írásban az is szembetűnő: mind Móricz-nyersanyag. A naplósorok között ott a Rab oroszlán, és készül majd a Míg új szerelem, ahol az 1935-ös napló írója köntösben beszél bele M. Zs. regényébe.
Cséve Anna
Móricz Zsigmond: Naplók, 1935
Kronosz Kiadó
Megjelenés: 2023. június 8.
A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.
hírlevél
