David Attenborough: Egy élet a bolygónkon (Fotó/Forrás: Líra Zrt.)
Az általam ajánlott művek mind valamiféle haszonnal járnak azoknak, akik megfogadják a tanácsom. E haszon nehezen körvonalazható, ám attól még létezik. Ritka viszont az olyan könyv, amelynek haszna tudományos módszerekkel is mérhető. Az Egy élet a bolygónkon ilyen. Meg kell becsülni. Memoárféle. Írta David Attenborough, az immár kilencvenöt éves lord (Jonnie Hughes társszerzővel), magyarra fordította Makovecz Benjamin, kiadta a Park tavaly.
Mielőtt ismertetném, jelzem: nyilván hazai hívei is inkább a tévésorozataiból ismerik a természetvédelem doyenjét, mint a könyveiből. Eme életrajzának is hozzáférhető a televizált változata, kivételesen nem a BBC produkciója, hanem a Netflixé. De jobban jár, aki veszi a fáradságot, hogy elolvassa. Újabban külön polcokat létesítettek a könyvesboltokban a globális fölmelegedéssel, a klímaválsággal, a Föld kihalásra ítélt élőlényeinek védelmével foglalkozó szakmunkák számára. Gondolom, az Egy élet… is ott vár vevőire. Pedig ez alapvetően különbözik a többitől. Attenborough nemcsak fölvázolja a károkat és veszteségeket, melyek többségével az elmúlt harminc (!) évben vágtuk magunk alatt a fát, hanem több fejezetben kifejti, mit tehetnénk mi, emberek – ha összefognánk. Ez a legnyomósabb üzenete.
Együtt tesszük tönkre a lakóbolygónkat, s csak együtt tehetjük jóvá vétkes könnyelműségeinket, esetenként bűneinket.
Amikor a lord még nem volt világhírű természetszakos tévés, ellenben kisdedként figyelt föl a világra Dél-Angliában, még bő kétmilliárdnyi ember élt a Földön, s a szűz területek aránya elérte a hatvanhat százalékot. Mostan mindjárt túllépjük a nyolcmilliárdot, miközben az érintetlen részek harmincöt százaléknyira csökkentek. Hamarosan nem lesz rá mód, hogy mindannyian jóllakjunk.
Nincs módom ismertetni a tudományos jóslatokat, statisztikákat, de a könyvben még a témában tökéletesen járatlanok is érthető magyarázatokkal kapják őket.
A teendőket így sommáznám: mértékletesség.
Vissza kell adnunk komoly területeket a vadonoknak, újra be kell népesíteni állatokkal a szavannákat, halakkal a tengereket, ültetni kéne erdőket, és ami a legfontosabb: csökkentenünk kell a termelést, a fogyasztást és az élőlények irtásának minden változatát. Valamint megváltoztatni azt a jelenlegi tényt, hogy az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem bevételeinek jelentős része egy törpe kisebbség zsebébe vándorol. Egyenlőbb elosztásra volna szükség.
Ezek már-már szocialistának hangzó gondolatok, ami meglepő lehet egy Lord szájából, tollából. Ugyanakkor egy utálatos eszmerendszer által agyonkoptatott elvek is lehetnek igazak. Tudható, hogy a Marx-Engels tanok lényege Hegeltől származik.
Még egy megjegyzés. Nem az Egy élet…-ből, hanem a sajtóból tudom, hogy David Attenborough sokáig segítette az angol királynőt médiaötletekkel, így történhetett, hogy egyik karácsonyi tévés beszédét Her Majesty a kastély lóistállójában mondta el. Csak gratulálni tudok, mindkettejüknek.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
Szalay Marianne, az Egy élet a bolygónkon szerkesztőjének kommentárja:
Együtt tesszük tönkre a lakóbolygónkat, írja Attenborough legújabb könyvének ajánlójában Vámos Miklós. Milyen abszurd dolog! Hát ki az az őrült, aki tégláról téglára bontaná le a házat, ahol lakik? És mégis ezt tesszük hosszú évtizedek óta, a következményeknek pedig lassan már nap mint nap a szemtanúi vagyunk. Pusztító tornádók, erdőtüzek, árvizek. Görög szigetek lángolnak, csónakkal menekítik onnan az embereket. A klímaválság okait vizsgálva Attenborough gyökeres szemléletváltást sürget.
Nem, mi nem urai vagyunk a természetnek, mi a természet része vagyunk,
s ha a környezetünket, bolygónk élővilágát raboljuk ki, pusztítjuk, akkor önmagunkat, a tulajdon életünket, az élet lehetőségét veszélyeztetjük. Nagyon jó lenne, ha ezt sürgősen tudatosítanánk magunkban, és eszerint élnénk, viselkednénk, cselekednénk.
Az utolsó pillanatban vagyunk, hangsúlyozza Attenborough a könyvéhez kapcsolódó Netflix-filmben is, melynek első képkockái Pripjatyot mutatják, a csernobili atomerőmű katasztrófája következtében elnéptelenedett várost. Attenborough arcán őszinte megrendülés, a filmet végigkíséri a Földünk sorsáért érzett mélységes aggodalom. Nincs benne semmi teatralitás. Ha valaki, akkor ő tudja igazán, milyen óriási változáson esett át a természeti világ, Földünk állapota, hiszen szemtanúként végigélte ezt.
Egy élet a bolygónkon – különös memoárféle ez a könyv. Már a címe is többértelmű. Kinek az élete? Attenborough-é, természetesen. A 95 év. És a Földé, mindaz, ami ez alatt a 95 év alatt történt vele. Afféle párhuzamos életrajz. És talán egy vízió is, ahogy az alcím jelzi: látomás a Föld jövőjéről. Hogy milyen lehetne, milyen lenne igazából az élet, ha vigyáznánk rá. Ha mértékletességet tanúsítanánk. Csak rajtunk áll, hogy mi vagy még inkább az elkövetkező nemzedékek ezt megtapasztalhassák.
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Park Könyvkiadó
Megjelenés: 2020. december 15.
A kötet megvásárolható a Líra.hu webáruházában ide kattintva. >>>
A fejlécképben szereplő fotó Erdélyi Gábor munkája.
hírlevél
