Cso Namdzsu: Született 1982-ben (Fotó/Forrás: Athenaeum Kiadó)
Úgy tetszhet, mintha mostanában ragaszkodnék hozzá, hogy csupa magyar ajkúaknak nehezen megjegyezhető szerző könyvét ajánlanám. Pedig nem én, hanem a sors nevű mesterszakács főzte ki így. Cso Namdzsu dél-koreai írónő. Harmadik regényének címe: Született 1982-ben. (Athenaeum Kiadó, 2020, fordította: Németh Nikoletta.) Ő maga három évvel korábban született. Első látásra a mostanság egyre szaporodó, női lázadást kifejező művek közé tartozik a könyv, amelyben a főszereplő lány, anya, nő vagy -né mutatóujja vádlón szögeződik a fiúra, apára, férfira, férjre, amiért őt kihasználja, molesztálja, elnyomja. Azonban Cso Namdzsu jó érzékkel kever egyrészt poétikát a sablonos sors vizsgálatába, másfelől szikár tényeket és számokat szociológiai, statisztikai, demográfiai tanulmányokból, ezek főképp lábjegyzetekként támasztják alá a fikciós cselekményt.
Igazán szívbe markoló, hogy mennyire különbözik egy dél-koreai nő élete a gyerekkortól az anyaság első időszakáig attól, ahogyan egy magyar sorstársa jut el ugyanoda.
Bár azért meglepőek az azonosságok is, mintha a férfistupiditás és -erőszakosság terén megvalósult volna a proletár – vagy inkább kispolgári – internacionalizmus. Meghökkentő olvasni, hogy a dél-koreai gimnazista lányok sokáig zokszó nélkül tűrik, hogy a menzán mindig a fiúk ehetnek őelőttük. „Olyan természetes volt ez nekik, mint ahogy senki nem kérdőjelezte meg, miért kezdődik a fiúk személyi azonosítószáma egyessel, a lányoké meg kettessel.” Hm.
Ráadásként eleven ízekkel, színekkel és szagokkal kapjuk a dél-koreai ételeket, lakhelyeket, tájakat, s legfőképp az érzelmeket, melyek arrafelé jóval fékezettebb habzásúak, mint nálunk. Ellenben a lelki sebek hasonlóan mélyek, sőt, sőt, sőt. Kedvet kaptam, hogy elutazzam oda, noha idáig Kína és Japán jobb helyezésű volt a bakancslistámon. Szövök egy szerényebb tervet: ideje olvasnom valami mást is Cso Namdzsutól meg a nemzettársaitól. Valószínűleg ő sem ismeri a magyar irodalmat, de az nem rám tartozik.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
Cso Namdzsu szociografikus pontossággal festette le egy dél-koreai nő életét, a másodlagosság állandó érzését, vagyis hogy a nő végül úgysem lehet több egy feleségnél vagy anyánál. Az ellentétek élesek, a hasonlóság rémítő. Minél inkább belemerülünk a történetbe, az annál közelebb kerül hozzánk, mígnem eggyé válik velünk, úgy érezhetjük, hogy a kulturális különbségeket levetkőzve a cselekmény bármely más országban is játszódhatna. Számomra a könyv kettőssége – sorstaglaló történet mesteri bemutatása hiteles, dokumentált tények és statisztikai adatok alátámasztásával – adja a történet hitelességét és szépségét is. Ez a merész mű (ki)útkeresés egy természetesen patriarchális világban, reménysugár az egyenlőbb jövőért. Köszönöm Vámos Miklósnak a prózaian szép elemzést. Szívből tudom ajánlani, hogy látogasson el Koreába: egy színes, barátságos, visszafogott, ugyanakkor érzelmekkel teli országot fog látni.
Németh Nikoletta
a kötet fordítója
Cso Namdzsu: Született 1982-ben
Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2019. június 12.
További részletek és könyvvásárlás ide kattintva! >>>
A fejlécképben szereplő fotó Erdélyi Gábor munkája.
hírlevél
