Jonathan Franzen az észak-amerikai kortárs irodalom legkülönlegesebb sztárja. Róla túlzás nélkül állítható, hogy berobbant az USA hagyományosan erős regénymezőnyének viszonylagos szélcsendjébe, a nyolcvanas évek legvégén. Én sajnos jóval később fedeztem föl magamnak, amikor az Európa (akkori kiadóm) elkezdte megjelentetni a könyveit, albumszerű méretben, tekintettel a vastagságukra.
Elsőként a neve izgatott, Franzen németül annyit tesz: tájékozódik, útbaigazít. Ez tökéletes egy írónak, gondoltam. De nem hátrány-e a dajcs név egy amerikai szerzőnek? Furcsamód nem. Javítások című regénye (2001) nemcsak a National Book Award-ot és a Pulitzer jelölést nyerte el, hanem a Time címlapjára röpítette a szerzőt, ezzel a szalagcímmel:
A nagy amerikai regényíró.
Nálunk 2012-ben jött ki, követte további hat fontos opusza, fordította őket Bart István, a rá jellemző gondossággal. (Diszkomfortzóna című esszékötetéről már írtam ebben a rovatban, s megtisztelt a hozzászólásával. Ami talán annak is köszönhető, hogy amióta járt Magyarországon, valamennyire kapcsolatban állunk.) A Szabadság most nyolc év után új kiadónál (21. Század) jelent meg, két elegáns, csinosan kartonált hófehér kötetben, amelyeket gyöngébb izomzatúak is elbírnak. Igaz, az egyik háromszor vastagabb a másiknál, ennek lehet tartalmi oka – ott végződik a női főszereplő egy hosszú önéletrajzféléje –, de azért furcsa így.
A Szabadság mindent tartalmaz, amit Franzenben imádok:
ravaszul kifundált, a mondandót jól szolgáló szerkezet, szinte csehovi szintű jellemfestés, erős ellenérzés a multikkal, azaz a Földet tönkretevő nagyvállalatokkal, végül mély rokonszenv a diszfunkcionális családokkal, amiként arrafelé mondják. Ráadásul a szövegen sokszor átcsillog a szerző barátságos humora, s ugyanakkor valamiféle óvatos visszahúzódása saját megfigyelőállásába. Ami neve miatt következetes alkotói magatartás.
Legyetek óvatosak: ha elolvassátok, nehéz legyűrni a vágyat, hogy az összes többi könyvét is magatokévá tegyétek. Szerencsére nagyjából az egész életműve hozzáférhető a mi nyelvünkön is.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
Finy Petra, a 21. Század kiadó kommunikációs vezetőjének kommentárja:
Franzen beszélő nevének említése kapcsán elgondolkoztam a főszereplők nevein. A két Berglund, Patty és Walter, akiknek olyan erősnek kellene lenniük, mint a hegyeknek, valójában törékenyebbek, mint a kék poszáta, melynek megmentéséért annyit dolgozik a férj. Richard Katz, a látszólagos barát pedig inkább viselkedik irigy riválisként: úgy működik, mint egy ragadozó macska, akiktől Walter annyira óvja hőn szeretett madarait. Lehet, hogy tudat alatt Richard ellen küzdött, és tőle próbált meg elszakadni, amikor a környék lakóival harcolt a macskáik miatt?
A ráérősen mesélő, mégis sodró történet hatszáz oldalon követi végig a „boldogtalanság kék madarát”,
és mutatja be, hogy leküzdhetetlen szabadságvágyunkkal, miként zárjuk magunkat börtönbe. Miközben történnek hibák és örömök is: csak mi nem történünk meg, épp csak azt nem tanuljuk meg, hogyan kellene élni. Franzen idill mögötti, kényelmetlen valósága azzal szembesíti az olvasót, miként lehet a szabadság kalitka, a kötöttség pedig akár felszabadító hatású.
Finy Petra
kommunikációs vezető
Jonathan Franzen: Szabadság
1-2. kötet
21. Század Kiadó
Megjelenés: 2020. november 20.
A regény megvásárolható a Líra.hu webáruházában ide kattintva. >>>
Az eredeti fejléckép Erdélyi Gábor munkája.