Vámos Miklós: Hogyan lehet összekötözött lábbal táncolni

Barack Obama: Egy ígéret földje – Elnöki memoár I. (Fotó/Forrás: Líra Zrt.)

Ha nem volna pandémia, valószínűleg nem mernék ilyen vastag könyvet ajánlani, már az ára miatt sem. De most azért jobban ráérünk. Továbbá olyan kivételes helyzet állott elő, hogy egyszerre olvashatjuk el, hogy mit gondol és ír ugyanarról egy férj meg a felesége. Az életünkre nem jellemző módon ezúttal az asszony kötete jelent meg először (magyarul is): Így lettem. Szemléztem e rovatban.

Most itt a férj vallomása, majdnem kétszer akkora terjedelemben – és ez csak a memoárja első kötete. (Kiadó mindkét esetben a HVG Könyvek, melynek egyre izgalmasabb kínálatára érdemes odafigyelnünk.) Úgy tűnik, mintha Barack nem szeretne húzni a saját szövegéből. Eleinte úgy éreztem, ez hiba. Ám a feléhez érve világossá vált, hogy nem erről van szó. Obama, aki talán kiérdemelte a legjobb humorú amerikai elnök rangot, praktikus ember. Az USA elnökeinek úgyszólván kötelező előállítaniuk egy úgynevezett elnöki memoárt a leköszönés után. Amit el kell helyezni az archívumban és nyilván a Kongresszusi Könyvtárban is.

A cél világos, hadd tanuljanak elődeik megoldásaiból és hibáiból a soron következő országvezetők. Az már korunk fejleménye, hogy az élelmesebbek a könyvpiacon is előállnak ennek valamiféle változatával. Rendszerint „szellemírók” segédkeznek a munkálatokban. Michelle esetén határozottan átvirított a bekezdésekből az elnöki nejként megismert hölgy sajátos szelleme és látásmódja, ami persze a hivatásos tollforgatók érdeme is lehet.

Az Egy ígéret földje még markánsabban tükrözi Obama személyiségét, illetve azt, amilyennek megismertük, amikor még hivatalban volt.

Mindenesetre olyan, mintha a kötelező feladat és az olvasóközönségnek szánt változat helyett gyakorlatiasan egyetlen szöveget vetett volna képernyőre. Akinek vastagkönyv-fóbiája van, annak nem való. De akit izgat, hogy miként működik a demokrácia, s hogyan lehet összekötözött lábbal táncolni, azaz kínlódni a másik párttal, mely mindent megtesz, hogy keresztezze az elnök szándékait, az sokat kap ettől a memoártól. Lenyűgözően meséli el a törvényalkotás folyamatát egy olyan országban, ahol önállóan gondolkodó, autonóm szereplők a képviselők.

Robert Gibbs a legfőbb tanácsadója volt. Tőle kérdezte meg annak idején, hogy induljon-e az elnökválasztáson. A válasz: Aki nyerni akar, annak egy kicsit betegnek kell lennie. Oh, yeah.

Maradok őszinte:
Vámos Miklós

Dufka Hajnalka, az Egy ígéret földje felelős szerkesztőjének kommentárja:

Barack Obama bámulatosan közvetlen stílusban megírt könyve nekünk, magyar olvasóknak is sokat ad. Közérthetően és élvezetesen mutat be olykor meglehetősen komplex belpolitikai és világpolitikai eseményeket, és bepillantást enged egy olyan világba, ahol egy egyébként korántsem tökéletes demokráciában valóban működik a fékek és ellensúlyok rendszere, ahol megesik, hogy az állampolgárok szolgálata, a kiállás egy fontos ügyért előbbre való, mint az egyéni karrier.

Üdítő ezeket a történeteket olvasni az olykor valóban gúzsba kötve táncoló államférfitól.

A laikus olvasónak talán az teszi igazán izgalmassá a kötetet, hogy Barack Obama, a magánember személyisége is kibontakozik előttünk. Állandó belső vívódását, öniróniától sem mentes elmélkedéseit, a nagy hatalmú vezető magányosságát, a világ ügyei miatt gondterhelt családapa vacsoraasztalnál zajló beszélgetéseit megismerve az az érzésünk támadhat, hogy ennek a különleges pozícióban lévő embernek a mindennapi belső küzdelmeit voltaképp mi is ismerjük – kérdésfelvetései a mi kérdéseink is lehetnének.

A több száz oldalas memoárt nagyon szigorú megkötések mellett minden fordításban változatlan terjedelemben, magas minőségi feltételek betartásával kellett közölnie mind a 26 külföldi kiadónak, így a HVG Könyveknek is. De érdemes vállalni a hosszú közös utazást az egykori elnökkel, mert ahogy a csapatának tagjaival folyton átlendítik egymást a legnehezebb pillanatokon, minket is újra meg újra inspirál – és talán visszaadja a hitünket az összetartás erejében.