Salman Rushdie miatt már nagyon régen haragszom a Svéd Királyi Akadémia irodalmi részlegére. Már az ajatollah által rá kimondott fatva (bárki megölheti) idején járt volna neki a díj az első négy regényéért. De féltek odaadni. Két éve megtámadta egy fiatal iszlamista, rengeteg késszúrással. A Nobel-díj azonban továbbra is várat magára. Salman csodával határos módon túlélte, egyik szeme világa és karja mozgásképességének elvesztésével. Azokról az évekről, amikor a brit titkosszolgálat őrizte védett lakásban, Joseph Anton címmel írt könyvet. (Kedves írói keresztnevét vette föl.) Megjelent magyarul, 2012-ben. Megrázó vallomás. Most a merényletről írt, mely 2022 nyarán történt. Kés – elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után (Helikon, 2024). Fordította Greskovits Endre, gördülékenyen. Hátborzongató. Ahogyan Tolsztoj Iván Iljics halála című novelláját olvasva azt élhetjük át, milyen lehet, ha az ember elmúlik, a Késben azt, milyen, ha minden rossz kilátás dacára megmarad. Fontos különbség, hogy
Tolsztoj nem saját tapasztalat nyomán ábrázolt, Rushdie viszont igen.
Alfred Nobel végrendelete szerint az irodalmi díjat annak kell kapnia, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. Nem világos, hogy ez mit jelent, állítólag a svéd idealisk szó lehet ideális és idealista is. Mindegy, itt az ideje, hogy Rushdie impozáns életművét ilyen módon is honorálják. Ha nem, az a bizottságot járatja le, nem az írót. Vámos-díjat már kapott a Sátáni versekért, most a svéd akadémia irodalmárain van a sor.
Különösen ajánlom ezt a tényregényt azoknak, akik depresszív korszakukat élik, esetleg az öngyilkosság gondolatát fontolgatják, durván pesszimisták, avagy életuntak. Attól tartok, a magyar lakosság tekintélyes része érintett. Sokat javíthat közérzetükön a Kés, amely amúgy az eredeti mű megjelenésével szinte azonos időpontban került a hazai boltokba. Főhajtás a kiadó előtt (is).
Maradok őszinte,
Vámos Miklós
A Helikon Kiadó vezetőjének kommentárja:
Elintézhetném ezt pár kedves, udvarias szóval: igen, Vámos Miklósnak igaza van, Salman Rushdie régóta megérdemelné a Nobel-díjat, és mi – mint Helikon Kiadó – büszkék vagyunk rá, hogy ő a mi szerzőnk stb. (Ez mind igaz.)
De komolyan elgondolkodtam: vajon ha én is egyike lennék azoknak a svéd akadémikusoknak, akik a döntést hozzák, nem félnék-e ugyanúgy, mint ők? Mondjuk, nem félteném-e Rushdie-t attól, hogy épp egy ilyen döntés miatt próbálja majd újból meggyilkolni egy őrült iszlamista? Vagy hogy nem emiatt törnének-e ki utcai zavargások?
És tágabban nézve: hogyan is volna helyes reagálniuk a türelmetlen vallási fundamentalizmusra a liberalizmus nyugati híveinek: harcosan (mondjuk, azzal, hogy igenis odaítélik Rushdie-nak a Nobelt) vagy józan (?) és meghunyászkodó (?) türelemmel?
Nem tudom. (Olyan nagy kérdés ez, amiről érdemes lenne komoly vitákat folytatni – vagy legalábbis feleleveníteni nagy filozófusok nagy vitáit.) Az biztos, hogy Rushdie Nobel-díj nélkül is a legnagyobbak egyike: ahogy Vladimir Nabokov, Philip Roth, Milan Kundera… és még hosszan sorolhatnám a Nobel nélkül maradt zseniális írókat.
M. Nagy Miklós
Salman Rushdie: Kés
Helikon Kiadó
Megjelenés: 2024. április 29.
A kötet megvásárolható a Líra webáruházában ide kattintva. »»»
A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.



hírlevél








