Imolya Patricia: Esetlapok – Kórháznovellák (Fotó/Forrás: Líra Könyv)
Imolya Patricia nevét először Hódmezővásárhelyen hallottam. Ottani estem után sokáig dedikáltam, utolsónak egy rokonszenves úr maradt, aki szinte az egész életművemet odahozta, két nagy szatyorban. Amikor minden belső címlapra odaírtam a nevem, mutatta, hogy ezt a kötetet pedig az ő unokája írta. Túl fáradt voltam, hogy odafigyeljek. Most azonban az Athenaeum Kiadó igazgatónője ajánlotta figyelmembe az Esetlapok – Kórháznovellák című kisprózai gyűjteményt, a Könyvhétre jelent meg. Imolya szemtelenül fiatal (1995-ben született Szegeden), orvosnak tanult. Magánszorgalomból mentőzött. Ezzel kapcsolatos élményeit jegyezte le, egyes szám első személyben, a hajdani Neue Sachlichkeit stílusirányzat puritán elveit követve.
Lehet fontolgatni, hogy az ennyire személyes történetek megörökítése vajon irodalomnak számít-e. Szerintem azonban ez kevésbé fontos.
Régen olvastam olyan első kötetet, amelyik ennyire tele lett volna élettel. A mi életünkkel.
Hogyan látnak bennünket, segítségre szorulókat a mentősök, amikor azért jönnek értünk, hogy megmentsék az életünket, ami nem mindig sikerül nekik. Milyen a Covid-osztály, s általában a sürgősségi osztály, belülről nézve. A sorozatos látleletek szomorú képet festenek. Csak remélni merem, hogy nem igaz a pletyka, miszerint Imolya Patriciát a mentők valamelyik főnöke kirúgta, amiért valamelyik tudósítását publikálta valahol a neten. Annak ellenére, hogy ő nem is volt állásban, csak önkénteskedett, tudásvágyból és a segítségnyújtás öröméért (v. ö.: jobb adni, mint kapni), végzős egyetemistaként.
Az Esetlapokat mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik hazánk hétköznapjai iránt. Hipochondereknek talán picit kevésbé. Ámbár nekik sem ártana. Ha Imolya (amúgy e szó jelentése: hínár) Patricia – ő írja két rövid i-vel a címlapon – netán szépírással szeretne foglalkozni a jövőben, innen, a kertemből üzenem: minden jel szerint érdemes volna neki. Ugyanakkor azzal is jól járunk, ha lelkiismeretes orvosként foglalkozik velünk.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
Imolya Patricia (Fotó/Forrás: Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete)
A szerző kommentárja:
Vámos Miklós könyvajánlóját egy, a sürgősségin töltött éjszakai műszak után olvastam el először, majd sorozatnézés és süteménysütés alatt újra. Végül a húgommal múlt századi operettdalokat énekelve, bútorszerelés közben gondolkodtam a válaszomon. Mert hiába gondolják ezt sokan, egy orvosban nemcsak az anatómia és az élettan, de rengeteg más is kavarog. A betegekkel való interakcióink mindannyiunkat formálnak. Részben ezt szerettem volna megmutatni az Esetlapok történetein keresztül. Ahogy Vámos Miklós is írta, mi is emberek vagyunk, tele élettel. Én azonban nem feltétlenül látom szomorúnak a könyvben olvasható látleletet, számomra inkább olyan, mint az élet maga – tele vágyakkal, hittel, humorral és, igen, néha csalódásokkal és veszteségekkel is. De hát ez a kettősség mindig is megfért mindenben, és legfőképp mindenkiben.
Nagyon hálás vagyok Vámos Miklósnak az ajánlásért, és még inkább a biztatásért – az írás ugyanúgy életem szerves része, mint a gyógyítás vágya. Őszintén remélem, hogy lesz még lehetőségem a jövőben az irodalommal foglalkozni.
Mert hiszem, hogy ha egy orvos csak orvos, akkor közben elfelejthet embernek lenni, és ez egy olyan vég, amit szerintem önmagunk és betegeink miatt is kötelességünk elkerülni.
Imolya Patricia: Esetlapok – Kórháznovellák
Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2022. június 7.
A kötet megvásárolható a Líra.hu webáruházában ide kattintva. >>>
A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.
hírlevél
