Irene Vallejo: Papirusz (Fotó/Forrás: Agave Kiadó)

Rovatomban okvetlenül helyet kell kapnia Irene Vallejo spanyol szerző (született 1979-ben) Papirusz című munkájának. Magyar kiadás: Magnólia, Agave, 2022., fordította Boda Benjamin Gábor. Ez a szórakoztatón ismeretterjesztő mű a könyvekről szól, s alcímével – A könyvek története az ókori világban – ellentétben nem csupán az antik kultúrák idejébe röpít vissza, el-eljut a jelenbe, olykor a jövőbe is. Híres szövegekről szól, olyan izgalmasan, mintha krimit olvasnánk. Korszakos gyűjtemények történetét tárja föl, példának okáért az alexandriai könyvtárét, mely legalább háromszor pusztult el. Irene Vallejo megemlíti, hogy az ókor hét csodái közé sorolták. Számos szakember gondolja így, mások szerint Alexandria egy másik látványossága, a világítótorony tartozik közébük. Mindegy, az ókor hét csodájából hat ugyanúgy megsemmisült, mint a híres könyvtár, csak Gíza piramisa áll.

Kapásból említett példák: Milyen sokszor alakult úgy a világtörténelemben, hogy politikai indokkal könyvesboltokra és kulturális gyűjteményekre támadtak olyan hordák, amelyeknek a tagjai jóformán analfabéták voltak. Hányszor vettettek tűzre irodalmi műveket, amelyeket ma ezért nem olvashatunk el, pedig igazán kéne. Hogy néha szegényebbek az írók, mint az olvasók. Hogy Samuel Johnson (az angol felvilágosodás egyik nagy alakja) szerint tökfejeken kívül soha senki nem vetett papírra semmit, ha nem kapott érte pénzt. Továbbá: Adolf Hitler a hatalomra jutásáig rendre azt adta meg foglalkozásául, hogy író, teljes joggal, Mein Kampf című (átkozott) szövege legalább tizenötmillió példányban kelt el 1945 előtt, méghozzá tizenhat nyelven.

Régen került a kezembe ennyire lelkesítő, fölkavaró és tűnődésre késztető ténykönyv (= non fiction), mint a Papirusz, mely ráadásul 542 oldalon át tart izgalomban. Pedig végig tudjuk, ki a gyilkos.

Maradok őszinte:
Vámos Miklós

A kötet fordítójának kommentárja:

Boda Benjámin Gábor (Fotó/Forrás: Agave Kiadó)

Vámos Miklós gondolatai megragadják a kötet lényegét: Irene Vallejo számára az ókor mint a könyvek születésének nagy korszaka csak kiindulópont. Úgy értekezik a legnagyobb hellén és római szerzőkről, valamint az őket körbevevő világról, hogy közben folyamatos kapcsolódási pontokat keres és talál köztük és a mi jelenünk között. E jellege miatt lesz belőle

széles olvasóközönséget megszólító, szubjektív hangvételű, többfunkciós ismeretterjesztő könyv.

Vallejo merész, intuitív, fantáziáját szabadon engedő szempontok szerint ugyanis nemcsak olyan ókori klasszikusok megismeréséhez vagy újraolvasásához ébreszt kedvet, mint a homéroszi eposzok, a görög drámák, Platón filozófiai munkái vagy Martialis epigrammái, hanem korszakok, kontinensek és műfajok határait újra és újra átszelve mesél (csak néhány példát kiragadva) a nigériai Chinua Achebe Örökké nyugtalanul című regényéről, Ray Bradbury disztópiájáról, a Fahrenheit 451-ről, Ryszard Kapuscinski Utazások Hérodotosszal című memoárjáról, vagy Alberto Manguel sokat hivatkozott, Az olvasás története című, ismeretterjesztő könyvéről is.

Mindeközben felvállalja a bevezető jellegű műveltségközvetítést, tehát nemcsak a megszállott könyvmolyokat szólítja meg, hanem alkalmas az olvasás megszerettetésére, így kezdők kedves kötete is lehet. A hazájában díjnyertes könyv eredeti, spanyol címe arra utal, hogy egyetlen papirusz-nádszál magában rejti a végtelent, az olvasónak pedig könnyen olyan benyomása támadhat, hogy Vallejo még a könyvön túl is végtelen mennyiségű rokon vonást tudna találni az antikvitás és korunk között, mint az Iliászt a párnája alatt tartó, Akhilleusz-rajongó Nagy Sándor és a sportimádó, matricás albumja fölött bajnoki címekről álmodozó mai kamasz képének mulatságosan találó párhuzama.

Boda Benjamin Gábor

Irene Vallejo: Papirusz

Magnólia
Megjelenés: 2022. szeptember 22.

A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.