Vámos Miklós: Senki nem teszi vissza a polcra, ha beleolvas

Tallér Edina: Lány a város felett (Fotó/Forrás: Líra Zrt.)

Most már azért valamennyire elégedettek lehetünk az írók között a lányok, asszonyok, magyarán a nők emelkedő létszámával. Komoly teljesítményükre többször hívtam föl a figyelmet ebben a rovatban. Fontos leszögeznem, hogy nem azért tettem, mert nők, hanem mert érdekeset és izgalmasat írtak ők, akik amúgy nem férfiak. Ezúttal Tallér Edina műve a soros. Lány a város felett (Prae Kiadó, 2021).

Tallér Edináról idáig azt hittem, hogy – elavultan hangzó kifejezéssel – „ifjúsági író”. Ez azonban „felnőtt” regény. Egyes szám első személyben fogalmazódott, ami tapasztalataim szerint veszélyes megoldás, mert így általában csak azt mesélheti el a szerző, amiről a főszereplő tud, amit átél vagy érez. Tallér kollegina ügyesen kerüli ki az ezzel kapcsolatos buktatókat. Központi figurájának egész élete kitárul előttünk. Kezdetben szabvány lányalaknak tűnik, aki ezoterikus módszerekkel teremt magának saját világot, anyagi jólétet és biztonságot. Noha igazán jól csak a szülőhelyén érzi magát, vissza-visszatér, odavágyik. A regény legeleje olyan ízes, hogy fogadok, senki nem teszi vissza a polcra, ha beleolvas.

Varázsos mesélőkét előlegez meg ez az indítás, és a szerző tisztességesen beváltja ígéretét.

Szerencsésen áll ellen annak a csábításnak is, hogy az ezotérium valamelyik változatának igehirdetőjévé váljék a szöveg, e könyvben nem a vallott világszemléleti koncepció a fontos, hanem az emberi érzelmek, elsősorban a mindannyiunk különféle életelakadásainak szemügyre vétele. Bravúros szerkezeti trükk a regény végére illesztett naplórészletet, amely egy kislány vallomása. Többet aligha mondhatok, poéngyilkosság elkövetőjévé válnék. Ez az olyasfajta recenzensek gyakori hibája, akik nem az olvasóknak, hanem egymásnak szánják szakavatott véleményüket.

Maradok őszinte:
Vámos Miklós

A szerző kommentárja:

A Lány a város felett című regény megírásakor leginkább a jelenkorunk káosza, értékválsága foglalkoztatott. Egy olyan világot szerettem volna teremteni, ahol mindaz a mentális zűrzavar kulminálódik, ami szerintem jellemzi ezt a századot. Több évig egy olyan cégnél dolgoztam, ahol jósokkal voltam személyes, közvetlen kapcsolatban. Ez az írói anyaggyűjtésemet nagyban megkönnyítette. Azt reméltem, hogy mire megírom a Lány a város felett főszereplőjének történetét, meg fogom érteni,

Annában, a történet főszereplőjében és mesélőjében egy olyan karaktert akartam megformálni, aki magában hordozza és magára is vállalja a ma emberének legnagyobb tévedéseit és hazugságait. A főszereplő amellett, hogy segíti és uralja az embereket, egyben áldozata, kiszolgáltatottja is a maga rendszerének. A történet pedig arról szól, hogy sikerül-e felnőni és felelősséget vállalni valakinek mindezért.

Sokszor kérdezik meg tőlem interjúkban, beszélgetésekben, hogy mi a célom azzal, hogy a regényeim fő karakterei általában nők, akik női sorsokat is élnek és mesélnek el. Nem célom, hanem eszközöm időnként női karakterekkel dolgozni. Praktikus okokból. Nő vagyok, ebben a testben élek, otthonosan érzem benne magam, és azt hiszem, innen van a legpontosabb rálátásom a világra. Másrészt pedig remélem, hogy még az én életemben elérkezik az az idő, amikor ugyanúgy, mint ahogy férfi íróktól nem kérdezi meg senki, hogy miért férfiak történeteit írják meg, úgy az sem lesz kérdés, hogy a női írók határozottan és erőteljesen vannak jelen a kortárs magyar irodalomban. Előremutató, és hálával tölt el, hogy ez egyre többünknek feltűnik. 2020-ban például több mint száznegyven friss kötettel álltak elő női szerzők Magyarországon, ebből közel hetven felnőtt irodalmi alkotás volt.

Tallér Edina

Az eredeti fejléckép Erdélyi Gábor munkája.