Kiss Judit Ágnes: Szlalom (Fotó/Forrás: Kalligram Kiadó)
Igyekszem maradni a prózai művek értékelésénél, ahhoz talán értek valamennyire. Kivételképpen most mégis egy verseskötetről írok. Mert olyan, mint egy alanyi regény. Kiss Judit Ágnes Szlalom című kötetében (Kalligram, 2021) hét ciklusba rendeződnek a versek. Közérthetőek. Olykor rímek nélküliek. Soknak van főszereplője. Némelyik valóban létező – vagy létezett – személy, mint Beatriz de Día (trubadúrköltő), vagy Giacomo da Lentini (állítólag az ő találmánya a szonett). Tatjána viszont az Anyeginből, Anna Karenyina pedig az ilyen című regényből keveredett ide. A többieket én nem ismerem, fölteszem, kitaláltak. Mindezek a hősök azonban csupán egy célt szolgálnak: a versek beszélőjét – aki csak bizonyos fenntartásokkal azonosítható a szerzővel – kifejezzék. Elsősorban az érzéseit. Másodsorban a vágyait, bár ezt talán fölösleges kiemelnem, a vágy is egy érzés, igaz, e kötetben kiragyog a sorból.
Kiss Judit Ágnes azzal robbant be az irodalmi köztudatba (2006-ban, Irgalmasvérnő című kötetével), hogy meglepően szabadszájú volt a férfi-nő viszonylattal kapcsolatos verseiben. A hím kollégák is elpirultak. Ugyanakkor mindezt erős öniróniával adta elő, mondhatni, humorba pácolva. Az ilyesfajta látásmód erre a kötetre is jellemző. Egyik költeménye azt panaszolja, hogy a nemrég született lánya „Megint ellökte a mellem. A lányom nem kér belőlem.” Kevés anya volna képes, hogy erről beszéljen, különösen nyilvánosan. Ő azonban továbbmegy: „Ó, aki nemzette, ékes, / én, aki megszültem, talmi. / Csorog a tejem, a könnyem, / nem tudom őket uralni.”
Nevessünk vagy sírjunk. Lehet ám mind a kettőt, egyszerre is.
Hasonlót vált ki belőlem két parafrázis. Az egyik a Szózat ki- vagy befordítása, Szó címmel. Mustrának itt az utolsó strófa: „Itt áldás is, másutt csak egy / Bevándorló lehetsz. / Ki mondja meg, végül melyik / A súlyosabb kereszt?” A másik pedig József Attila Születésnapomra című, igazán agyonidézett versének (tani-tani, ugyebár) aktualizálása a költőnő jelenlegi sorshelyzetére. Ajánlom a Szlalomot, szívből, igazán.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
Kiss Judit Ágnes (Fotó/Forrás: Líra Könyv)
A kötet szerzőjének kommentárja:
Lebuktam. Minden szerepem én vagyok. A Krisztus Öt Sebéről Nevezett Santiago del Compostelai Felícia nővértől kezdve a bujdosó kurucig. Ahogy Flaubert is Bovaryné, illetve fordítva. Az irodalom játék és bújócska, sosem teljesen én, és mindig nálam is több. Mint a szerepek általában.
Most, amikor a vers pária vagy mostohagyerek, különösen nagy bók, ha valaki regénnyel veti össze, vagy regényként olvassa.
Vagy ha regények közt – kivételként – olvasásra ajánlja.
Az első kötet, az Irgalmasvérnő valóban nagy figyelmet kapott. Bár nem volt szándékomban, hogy bárki elpiruljon, rápirítani sem akartam senkire, mégis ez a jelző ragadt a versekre, így rám is: szabadszájú. A szám most is ugyanolyan szabad, mint annak idején, tizenöt éve, de sok minden más is foglalkoztat, nemcsak a férfi-nő viszony: a hazám sorsa, az Isten és ember kapcsolata, az anyaság. Ezért kellett ennyiféle alakot öltenem most, ennyi különböző szerepbe bújnom.
Sok idő után jelent meg ez az új kötet. Remélem, mindenki talál magának kedvére sírni-nevetni valót benne.
Kiss Judit Ágnes
Kiss Judit Ágnes: Szlalom
Kalligram Kiadó, Megjelenés: 2021. október 29.
Fejléckép: Vámos Miklós (fotó: Erdélyi Gábor)
hírlevél
