Történelmi időket élünk, bár ez csak később lesz teljesen világos. Két háború zajlik. Ezekkel kapcsolatban a világ értelmisége kórusban követelné a békét, nagyon helyesen. Arra azonban még nem volt példa, hogy valaki az adott haza értelmiségéből úgy nyilatkozna, hogy „Vétkes vagyok benne, hogy nem vettem észre már jóval korábban a jeleket. Én magam is felelős vagyok Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborújáért. Akárcsak kortársaim és az elődeink.” Mihail Zigar írja ezt könyve bevezetőjében. (Az Ukrajna lerohanásáig vezető út, Athenaeum Kiadó, 2024, fordította: Bartók Imre.)
Zigar orosz újságíró. Menekülnie kellett Putyin birodalmából. Berlinben kezdett új életet. Ezt a fontos könyvet tehát külföldön állította össze. Arra nem számítottam, hogy az 1600-as évek történelmi elemzésével indítja visszatekintését, így az úgynevezett Nagyoroszország bonyolult históriájával alapozza meg tényekkel és bizonyítékokkal megtámogatott oknyomozását. Igazán érdekes. A rossz hír, hogy mindabból, amire reflektorfény ömlik, voltaképpen az következik, hogy jelenkorunkban nem is alakulhatott volna másképp Kisoroszország (kábé: Ukrajna) sorsa. Sajnos akkor sem, ha a Zigar által (ön)kritizált értelmiség hamarabb kap észbe.
Megrendítőek bizonyos részletek a jelenvalóságból.
Két példa:
- Joe Biden, az immár búcsúzó észak-amerikai elnök fölajánlotta Zelenszkijnek, hogy kimenti a veszélyessé vált városból és országból. Mire ő: „Lőszerre van szükségem, nem fuvarra.”
- Zelenszkij üzenete az oroszoknak, 2022. szeptember 11-én: „Jól figyeljetek: gáz nélkül vagy nélkületek? Nélkületek. Áram nélkül vagy nélkületek? Nélkületek. A hideg, az éhség, a sötétség és a szomjúság együttesen sem olyan iszonyatos és halálos számunkra, mint a ti úgynevezett barátságotok és testvériségetek.” Hm.
Végezetül: Ha jól értem, az eredeti címet Zigar két orosz remekműből vonta össze: Háború és bűnhődés. Én megtartottam volna.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A kötet fordítójának kommentárja:
Örvendetes, hogy Vámos Miklós a szerző személyes vallomását emeli ki ebből a páratlanul gazdag ismeretanyaggal dolgozó és minden tekintetben jelentős könyvből. Zigar ugyanis személyes felelősséget vállal az orosz háborús agresszió kollektív (!) és helyrehozhatatlan bűntettéért. Ezzel bizonyos értelemben azoknak a figuráknak a sorába helyezi magát, akiknek finoman szólva ambivalens a viszonyuk hazájukhoz és az „orosz eszméhez”. Ott van például Joszif Brodszkij, akit a rendszer emigrációba kényszerített, az amerikai egyetemén mégis teljes meggyőződéssel olvasta fel az Ukrajnát gyalázó – tehát az orosz (szovjet) ideológiához teljességgel illeszkedő – pamfletjét, vagy Alekszej Navalnij, akit annyira gyötört a honvágy, hogy a halált kockáztatva – mint ma már tudjuk, vállalva – tért vissza a hazájába. Úgy vélem, ez az igazi üzenet: éppen azért kell a leghatározottabban nemet mondani a jelenkor barbárságára, mert e barbárság napról napra súlyosabbá váló romhalmaza alatt valahol még mindig ott rejtőzik Andrej Rubljov és Miskin herceg Oroszországa.
Bartók Imre
Mihail Zigar: Az Ukrajna lerohanásáig vezető út
Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2024. szeptember 10.
A kötet megvásárolható ide kattintva. »»»
A fejlécképben szereplő fotó Emmer László munkája.