Bodor Ádám 1936. február 22-én, Kolozsvárott. Apja, Bodor Bertalan banki tisztviselő volt, akit 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni koncepciós perben öt év börtönre ítélték. Bodor Ádámot 16 éves korában szintén elítélték, mivel kommunistaellenes röplapokat terjesztett. 1952 és 1954 között a szamosújvári börtönben ült. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, majd 1955-1960 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult. Ezt követően az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában, illetve egy másoló-fordító irodában dolgozott. 1982-ben Magyarországra települt, ahol a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt, majd a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, lengyel, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. Számos díja közé tartozik a Kritikusok Díja (1975), a József Attila-díj (1986), az Artisjus Irodalmi Díj (1990), a Krúdy Gyula-díj (1991), a Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány Életmű Díja (1997), a Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), a Kossuth-díj (2003) és az Artisjus Irodalmi Nagydíja (2011).

Ha 2012. július 23-án 12 óráig helyesen válaszol alábbi kérdésünkre, öné lehet Bodor Ádám egyik könyve.

Kérdésünk: A közmondásosan kevés szavú, zárkózott írót egy riporter rávette egy  rádióinterjúra, és ennek átdolgozott, kibővített változatából született A börtön szaga (Magvető, 2001), amelyben Bodor Ádám életéről, műveiről vall. Ki készített interjút a szerzővel?