Vizsgáld a sci-fit a tudomány oldaláról!

A tudományos-fantasztikus irodalmat általában a fikció és nem a tudomány szempontjai szerint szoktuk olvasni. Pedig – Lente Gábor könyve a bizonyíték – a tudományos megközelítés néha talán izgalmasabb is… Vagy, ha nem is izgalmasabb, de annyit bizonyosan állíthatunk, hogy másféle tartalmakat hoz felszínre. S ezzel olyan ismereteket tesz könnyen befogadhatóvá, melyek más esetben – és tisztán tudományos formában – nem nagyon szivárognak le a sci-fi-rajongókhoz. A sci-fi-rajongókhoz sem.

Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem tanára nem ma fogott hozzá a tudomány népszerűsítéséhez. Az elmúlt évtizedben megjelent Vízilónaptej és más történetek kémiából című kötete, bár a természettudomány szűkebb területén barangolt, mégis „legalább annyira szórakoztató, mint a minket körülvevő világ”. Szórakoztatásban és rácsodálkozásban a mostani, „némileg messzebbre rugaszkodó” kötet is bővelkedik.

Lente Gábor: Tudomány a Dűne univerzumában (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

Ugyanis a Dűne-univerzumot megteremtő írói fantázia nem engedte el a XX. században felhalmozott tudományos ismereteket. Frank Herbert (1920-1986) a csillagászok által ismert, meghatározott csillagképekben elhelyezkedő égitestek körül alkotta meg a Dűne-regények színhelyeit. S ezeket most Lente Gábor a mai csillagászati ismeretek fényében tárja elénk, hogy még egyet rugaszkodva, és rácsodálkozásunkat fokozva – szinte észrevétlenül – olyan csillagászati, „csillagközi” fogalmakba avasson be, melyekről csak halvány ismereteink lehettek. Eddig. Tisztázza például a parszek távolságegység mibenlétét (a Nap-Föld-távolság bő kétszázezerszerese, nagyjából 3,26 fényév), s azt is, hogy ez a távolságegység miként jött létre, és miként lehet elképzelni. De ne ragadjunk le az első fejezetnél!

A kötet minden egyes fejezete a tudomány más és más szeletébe ad bepillantást Frank Herbert regényfolyamára és az ebből készült filmekre támaszkodva. Főleg a sokak által ismert filmekből kiindulva, s az ottani ismereti alapokat – ahol kell – a regénnyel kiegészítve.

Olvashatunk arról, lehet-e – és ha igen, akkor miként – fájdalmat okozni pusztán az idegek stimulálásával. Lente Gábor mesél a fájdalomérzékelő receptorok működéséről, és a placebohatásról is, hogy a fájdalom ürügyén egészen Karl Marx 1843-as kijelentésének végiggondolásáig vezesse az olvasót: „A vallás a nép ópiuma”.

Lente Gábor – nemcsak tudósként, de Dűne-rajongóként is – olyan tudományos kérdéseket bont ki a Dűne univerzuma kapcsán, amelyekkel magunktól nem szembesülünk. El sem gondolkodunk rajta, egyszerűen csak ráhagyjuk a szerzőre. Pedig csillogóan érdekes témák merülhetnek és merülnek fel. A fő helyszínt adó sivatagi bolygó kapcsán például az emberi szervezet víz- és hőháztartása kerül terítékre, s bár (még) nem sivatagosodtunk el, a mi világunk klímaváltozása nemcsak analógiát, de értelmezési lehetőségeket is kínál. A „cirkoruha” úgy nem működhet, ahogy Frank Herbert megálmodta, viszont arra tökéletesen alkalmas, hogy a mi földi viszonyainkra jellemző lehetőségeket végigvegyük. Nem hóbort, hogy a tuaregek egész testüket befedik, míg a – szintén trópusi éghajlaton élő – dzsungellakók szinte meztelenül járnak-kelnek…

A sivatagról gondolkodva ásványtani ismeretekre tehetünk szert,

A csillagközi utazás Frank Herbert által elgondolt módszerét, a térhajlítást a Siófok-Balatonalmádi-Balatonaliga háromszög távcsöves megfigyelése segít megérteni!

Általánosságban is elmondható, hogy Lente Gábor tudományos-ismeretterjesztő „láttató-képessége” egészen rendkívüli. A Tudomány a Dűne univerzumában élményszerű befogadásához nincs szükség a sci-fi regények iránti érdeklődésre, de az bizonyos, hogy Lente könyve megnyitja a befogadót a tudomány felé legalább annyira, mint a fikció irányába.

Szerző: Hahó Grozdits

Támogatott tartalom

Fejléckép: Lente Gábor Tudomány a Dűne univerzumában című kötete (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)