Weininger Andor (1899-1986) legemlékezetesebb színpada a Bauhausban volt, mondhatni ő vezette a Bauhaus kabaréosztályát, de a cím arra is utal, hogy a legnagyobbakhoz bízvást hasonlítható, sokoldalú és zseniálisan kreatív festőről, építészről, belsőépítészről, sokműfajú alkotóról van szó. A szerző személyes ismeretsége hősével valóban a kötet előnyére vált: "vele kapcsolatban a szubjektív visszaemlékezésnek és a művészeti monográfia tárgyilagosabb stílusának e szokatlan keveréke különösen helyénvaló". Karinthy is tiltakozott, amikor el akarták választani benne az írót és a magánembert - "Maga is fejszével jön?!" -; Weininger hasonlóan vélekedhetett, nem sajnálta a fáradságot a Bauhaus zenekar próbáira, miközben korszakalkotó színházterve is ott készült. A monográfia különleges értéke a több házi magnófelvételből válogató CD-melléklet, melyen Weininger a zongora mellett idézi fel emlékeit.

Körner András: Weininger Andor színpadai (2B Kulturális és Művészeti Alapítvány 2008)