Nézőként szeretnénk együttérezni a Vörös rakéta főszereplőjével, vágyunk rá, hogy végre helyesen cselekedjen, hogy kiderüljön, nem rossz ő, csak a rendszer áldozata. De erről szó sincs: ő bizony a rendszer mellékterméke, az amerikai álom félreértelmezője.

Az idei nyáron a Nabuccót játsszák az Esterházy Vállalathoz tartozó Szentmargitbányai Kőfejtőben, a néhány izgalmasabb látványelemmel megfűszerezett, de alapvetően klasszikus színrevitelű produkció július 13-i premierjén jártunk.

„Mélyebbre kell merülni” – mondja Bartók Béla és Kodály Zoltán, miközben békatalpat húzva, búvárszemüvegben talpast ugranak a kultúrába. Ifj. Vidnyánszky Attila legújabb rendezése, az Ifjú barbárok rendhagyó módon közelít a két zeneszerző és zenetudós életművéhez, nem riadva vissza attól sem, hogy munkásságuk egy-egy elemét a humor tárgyává tegye.

Szürreális világok bontakoznak ki Szente Anita Blues, libabőr és köntös című kötetében. A szerző első könyvében rövid, ám a legkevésbé sem súlytalan szövegek szerepelnek: kafkai példabeszédek és fantasztikus belső utazások.

Kellemetlen, frusztráló jelenetek sokaságát kell végignéznünk a Rimini című film során, de megéri, Ulrich Seidl drámája ugyanis megmutatja, hogyan lehet gyönyörködni az emberi esendőségben is. 

Bár több mint ötven éve indult világhódító útjára, Olaszországban első alkalommal állították színpadra Bernstein Mise című darabját. A július 3-i előadáson jártunk, a Római Opera impozáns szabadtéri helyszínén, a Caracalla Fürdő romjai között.

Javier Bardem felejthetetlen módon alakít A jó főnök című filmben, amely mindamellett, hogy rendkívül humoros és izgalmas, olyan témákról is beszél, mint az emberi méltóság, a hatalom személyiségtorzító ereje és a nagyvállalatok képmutatása.

A dokumentumfilm segítségével közvetlen közelről, részleteiben ismerhetjük meg Hieronymus Bosch világát. A 87 perces alkotás rávilágít arra is, hogy a németalföldi mester műveinek lényege egy olyan középkori tudásban és világképben gyökerezik, amivel a mai ember elveszítette a kapcsolatát.