Május 16-ától jazzfesztivál a Millenárison. A változatos programból a szerdai, 19-ei koncert ígérkezett az egyik legérdekesebbnek, hiszen Babos Gyula új formációval készült bemutatkozni. Bár a debütálás meghiúsult, a koncertet végighallgatva mégis csak az egyik szemem sír…

Dvořák Stabat Matere alulértékelt remekmű. Esetleg: Dvořák Stabat Matere túlírt, unalmas, középszerű későromantikus mű. Mindez csak előadás kérdése.

Pozitív egész szám. Háromjegyű, öttel osztható. Első két számjegye felcserélve a bachi számmisztikában oly jelentős 14-et adja ki, amit úgy is megkaphatunk, ha a zeneszerző vezetéknevének betűit az ABC-ben elfoglalt sorszámuk alapján összeadjuk. Vagy talán az együttesnek ennyi tagja lenne? Esetleg az életkorukkal függ valahogy össze?

Lőn pedig, hogy Zeusz igen beleszeretett a szépséges Európéba [sic!]. Magára öltötte hát egy gyönyörű, aranyszőrű bika alakját, s a királylányt a tengeren átkelve Kréta szigetére vitte, ahol – nyilván a hókarú Héra nagy örömére – nyomban feleségül is vette. Az Európa elrablásaként ismert mítosz folytatásában az olümposzi papa és a türoszi mama frigyéből megszületett Minósz; az ő nevével fémjelzik azt a kultúrát, mely a görög és végeredményben az európai kultúra bölcsője lett.

Ha egy szóban kellene jellemeznem a nemrég megjelent CD-t, azt mondanám: sokszínű. Pedig egyáltalán nem vegyes műsorú lemezről van szó: egy zeneszerző egy hangszerre írt műveit egy előadóművész játssza. Konkrétan: Sosztakovics zongoraműveit Vladimir Ashkenazy.

Van egy-egy primitív módszerem, melyekkel könyveket, illetve lemezeket tesztelek saját használatra. Ha a napi BKV-túlélőkurzust a buszon-metrón-villamoson olvasott könyv segítségével úgy vészelem át, hogy közben nem húzom fel magam a bűzön, a ragacsos koszon, a tömegnyomoron (s mindezekhez képest a bérletárakon), akkor az iromány jó. Ha az egész pankrációt észre sem veszem, akkor kitűnő.

Ha időm engedi, szívesen tarokkozom, ha úgy jön ki a lépés, alkalom adtán beállok focizni (bár ennek a többiek nem mindig örülnek), és szoktunk értemezőszótárasat is játszani, igaz, erre két éve nem volt példa. Az Amadinda koncertjein mindig azt érzem: ez a négy komoly ember játszik. Az a játék azonban, melyet ők űznek, nem passzió, sokkal inkább passió: láthatólag egész életüket tették fel rá. Szerda este a Rádió 6-os stúdiójában az együttes két tagjának egy-egy szerzeménye adta a koncert keretét, ezekből kiderült az, ami játékukból is: gondolkodásmódjuk, világlátásuk ennek a nagyszabású játéknak a része.

Ezt a címet viseli az Auer Vonósnégyes négy koncertből álló sorozata, melynek utolsó hangversenyét május 10-én hallhatta az Óbudai Társaskör közönsége. Már a címadásból is kitűnik, hogy nem hagyományos koncertekről van szó: a négy fiatal muzsikushoz ötödikként Batta András zenetörténész csatlakozik, aki a hangversenyen elhangzó műről és annak hátteréről beszél. Ismeretterjesztő koncertről van tehát szó, azonban nehogy egy népszerűsítő, könnyed ifjúsági szeánszra gondoljunk: a „Vonósnégyes ötösben” nem ilyen rendezvény.