A Johann Strauss-évforduló alkalmából a MusikTheater an der Wienben tűzték műsorra A denevért. A rendező, Stefan Herheim az Osztrák–Magyar Monarchia világából kiindulva az Anschlussig vezette végig a közönséget a történelmen.

Mi marad egy nemzetből, ha a múlt elveszi tőle az apákat és a reményt? Nemes Jeles László új filmje a kollektív árvaság és a személyes hiány története, amelyben ráismerhetünk az ’56 utáni magyar társadalom megroppanására.

Felix Sabroso alkotása kísérletet tesz arra, hogy áthidalja a generációs szakadékokat. Történetének főhőse ugyanis öt, a hatvanas éveiben járó nő, akiknek a történetét a fiatalabb korosztály beszédmódjával és humorával meséli el.

„A RÉPAKIRÁLY története végtelenül abszurd, de mint minden jó abszurd mű, pont ezáltal sokkal többet és sokkal direktebb módon mond rólunk, mint realisztikusabb megközelítés esetén tehetné.” A következő rövid írás a Budaörsi Latinovits Színház előadásáról szól.

A Fidelio 15 sor-rovatát azért hoztuk létre, hogy mindenről beszámoljunk, ami kultúra. A következő rövid írás a Vígszínház @LL3t4rgIA című előadásáról szól. @LL3t4rgIA kritika. 15 sor színház.

Mindenkinek megvan a joga a saját valóságához – kettős fénytörésben mutatja meg ezt a gondolatot új filmjében a dán kultuszrendező, Anders Thomas Jensen. A fekete komédia királya jól bejáratott színészgárdáját segítségül hívva ezúttal is egy csapatnyi elfuserált karaktert vonultat fel, hogy elmondjon valami vicces, de érvényes igazságot az emberekről. Az utolsó viking kritika.

„Probléma-e, ha egy filmnek színházi jellege van? Tulajdonképpen nem. Mindent egybevetve egy élvezhető, gondolkodásra serkentő alkotást kapunk, csak valahogy a katarzis elmarad.” A következő rövid írás az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjéről szól. Egykutya kritika.

„Miközben a dunaújvárosi Ahogy tetszik erős humorával, fura figuráival a komolyanvehetetlenség határait súrolja, mégis képes több igazságot felvillantani a lemondásról, hűségről, kitartásról.” Kritika a Bartók Színház Ahogy tetszik című előadásáról.