Mindenkinek megvan a joga a saját valóságához – kettős fénytörésben mutatja meg ezt a gondolatot új filmjében a dán kultuszrendező, Anders Thomas Jensen. A fekete komédia királya jól bejáratott színészgárdáját segítségül hívva ezúttal is egy csapatnyi elfuserált karaktert vonultat fel, hogy elmondjon valami vicces, de érvényes igazságot az emberekről. Az utolsó viking kritika.

„Probléma-e, ha egy filmnek színházi jellege van? Tulajdonképpen nem. Mindent egybevetve egy élvezhető, gondolkodásra serkentő alkotást kapunk, csak valahogy a katarzis elmarad.” A következő rövid írás az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjéről szól. Egykutya kritika.

„Miközben a dunaújvárosi Ahogy tetszik erős humorával, fura figuráival a komolyanvehetetlenség határait súrolja, mégis képes több igazságot felvillantani a lemondásról, hűségről, kitartásról.” Kritika a Bartók Színház Ahogy tetszik című előadásáról.

Kopott forradalmi reflexek, fekete nőkhöz vonzódó rasszisták, karácsonyi klubokba szerveződő nácik és füvet termesztő apácák – Paul Thomas Anderson új filmje gigantikus és ironikus panorámája az amerikai identitáspolitika harcterének.

Mi történik, ha a túl sokáig halogatjuk a szakítást? Michael Shanks első nagyjátékfilmje a párkapcsolati válságot a testhorror eszközeivel meséli el – izgalmas ötlet, de nem minden hibától mentes. Együtt kritika.

A Rajtakapva több műfajból építkezik, de egyikben sem igazán jó: bűnügyi filmnek komolytalan, karakterdrámának sekélyes, vígjátéknak nem elég vicces. A következő rövid írás Darren Aronofsky új filmjéről szól.

A Fidelio 15 sor-rovatát azért hoztuk létre, hogy mindenről beszámoljunk, ami kultúra, és érdemes tudni róla. A következő rövid írás a SICC Production Hamlet című előadásáról szól. Hamlet kritika. 15 sor színház.

„A Parthenopé egy meditatív lelki utazás, elmélyült tanulmány az emlékezet szentségéről, az idő múlásáról, nem utolsó sorban pedig mitikus erejű ábrázolása Nápoly városának.” A következő rövid írás Paolo Sorrentino Parthenopé – Nápoly szépe című filmjéről szól.