Utólag már kissé nevetségesnek látszik, de az idei évad zenés bemutatói közül a Kánkánt hittem az egyik legígéretesebbnek. Hiánypótlás, hiszen Cole Porter musicaljei közül nálunk csak a Csókolj meg Katám ismerős mindenkinek. Pedig a Kánkán is nézhető, játszandó, a kotta tele van világslágerekkel (kettőt még egyéb Porter-musicalekből hozzá is adtak a mostani bemutatóra), ehhez jön még a zeneszerzői bravúr, hogy Porter annyira eltanulta a francia stílust, hogy a Kánkánnak legalább két számáról, a C’est magnifique-ről és a címadó dalról is azt hiheti a nagyközönség: eredeti, francia zene. Nem tud annyit romlani egy csaknem ötvenéves Broadway-legenda az úton, amíg Budapestre ér, hogy ne lehessen megsejteni benne a szerző nagyságát, a zenés szórakoztatás nagy idejét, a musical (egyik) aranykorát.

A világ egyik legismertebb klarinétosa, a klezmer királyaként emlegetett Giora Feidman és együttese december 10-én, kedden a Budapest Kongresszusi Központban koncertezik.

Pénteken mutatták be a Budapesti Operett Színházban a Kánkán című musicalt, amelynek főszerepét Szulák Andrea játssza. A művésznő úgy véli, a színházba járó közönség, a szakma akkor fogja egyértelműen elfogadni őt, ha több van benne, mint Szulák Andi mint táncdalénekesnő, dizőz és műsorvezető.

Egy műfaj és egy szerelem története Miklós Tibortól Korunk talán legnépszerűbb zenés színházi műfaja a musical. A műfaj forrásai és alkotóelemei között az operett, a varieté, a burleszk, a revü, a balett, a népitánc, illetve a populáris zene szinte valamennyi irányzata megtalálható. Mivel a musical felhasználja a hagyományos művészeti ágakat, s azok fejlődésével párhuzamosan alakul át, egyes vélemények szerint egy újfajta opera előfutára lehet, míg mások csupán a könnyed szórakoztatás eszközét látják benne.

Az egykori vezető karmester volt a nemzeti filharmonikusok vendége Kobajasi Ken-Icsiró több mint negyedszázada robbant be a magyar zenei életbe, amikor az 1974-es - akkor első ízben megrendezett - televíziós karmesterversenyen nyújtott produkciójával nemcsak az első díjat nyerte el, hanem a hazai közönség azóta sem szűnő szeretetét is.

"Én a vízre úgy haragszom, amíg élek, meg nem iszom, árkot mosson, malmot hajtson, csak a torkomra ne jusson!" - ilyen vigalomat csempész majd az adventi csöndbe a Határon túli magyarok zenéje II. című, idén második alkalommal rendezett hangverseny, mely a Zene a periférián koncertsorozat újabb állomása.