Pauk Györgyöt nem kell bemutatni a magyar közönségnek: a hazai hangversenytermekben évente fellép, van, amikor többször is. A világhírű hegedűművész 1958-ban hagyta el Magyarországot, hogy előbb Hollandiát, majd 1963-tól Angliát válassza hazájának.

Rézfúvósnak lenni ma Magyarországon nem lehet egyszerű feladat. Bár szinte mindegyik rezes hangszernek megvannak a kiváló magyar képviselői, színpadon a zenekarban való szereplésen kívül nemigen tűri meg őket az itthoni közönség.

A sokoldalú csellóművész a világ legelismertebb előadói közé tartozik. Rendkívüli nyitottságából adódó folyamatos útkeresése során a nyugati klasszikus hagyomány mellett más kultúrák és zenei stílusok képviselőivel is gyakran dolgozik együtt.

Rovatunkban ezúttal a szeptember 15-én lezárult Liszt-Bartók Nemzetközi Zongoraverseny négy dobogósát kérdeztük arról, mit jelent számukra pályájuk alakulásának szempontjából e versenyen való részvétel.

A kortárs zene és a vidék összefüggéséről beszélgetett Gémesi Gézával, a RONDINO Fesztivál művészeti vezetőjével Veres Bálint.

Adni jó – tartja a régi bölcsesség. De hogy annak is jó legyen, aki kapja, nem árt, ha mindenkinek azt adjuk és úgy, amire szüksége van. Kérni és kapni ugyanis a legnehezebb dolgok egyike.

Ha a valamelyest tájékozott zenerajongó meghallja azt a szót, „klarinét”, minden bizonnyal Mozart A-dúr-, esetleg Brahms klarinétötöse jut az eszébe. A hangszer hazai művelői között kiemelkedő helyet elfoglaló Klenyán Csaba azonban már sokadik olyan lemezét készítette el a Hungarotonnál, amelyen a klarinét irodalmának elfeledett, de értékes kincseit rögzítette az utókor számára, a világon elsőként. Legutóbb Paul Hindemith klarinétos kamarazenéjéből válogatott – ennek ürügyén kérdeztük a művészt.

Az idei évben nemcsak Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250., Bartók Béla születésének 125. és Kurtág György születésének 80. évfordulóját ünnepelhetjük. Dimitrij Sosztakovics 2006-ban lenne 100 éves.