Most, hogy a Takács Quartetről Grammy-jelölésük kapcsán ismét több szó esik, előkerestem egy régebbi (1998-as) lemezüket Mozart, Schubert és Wolf kamaraműveivel. Takácsék már akkor is kiválóak voltak: az együtthangzás szinte tökéletes, a négy muzsikus összhangja néha a gondolatolvasás szintjén mozog.

Az alábbiakban olvasható a Grammy-díj klasszikus területe (Field 27) valamennyi katagóriájának jelöltlistája, valamint a produkciós terület (Field 26) két klasszikus vonatkozású kategóriájának jelöltjei.

Szilveszterkor a komoly műfajt is a könnyebb oldaláról érdemes szemlélni: búcsúzzunk hát az óévtől az operarajongók képzeletbeli kézikönyvéből vett idézetcsokorral. Néhány jótanács következik kezdő operalátogatóknak...

Ha ma élne, Sir Thomas Beecham nem lehetne karmester. Azóta ugyanis, hogy feltalálták a hangrögzítést, nem született és alkotott még egy ekkora formátumú amatőr. Ma pedig aki nem szakmabeli, az ab ovo dilettáns.

Neményi Lili pályája valóban páratlan a magyar színészet történetében. Negyedik generációs vándorszínész családba született, dédnagyanyja, nagyanyja, édesanyja, mind színészek voltak, csakúgy, mint féltestvére Szabó Ernő, „a Hannibál tanár úr”.

A minap a rádióban egy zenetörténész azon sajnálkozott, hogy a legutóbbi nemzetközi zenetudományi konferencián mindössze hét tudós képviselte hazánkat. A magyar muzikológia jelentőségéhez képest ez a szám valóban csekély. Ám hogyan jellemezzük a hazai részvételt az ISME, vagyis a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság augusztusban, Norvégiában lezajlott, öt földrész több ezer szakemberét és muzsikusát vonzó 25. világkonferenciáján?

Harmincegy évvel ezelőtt, még főiskolás volt, amikor a Carmen Frasquitáját énekelhette az Operaházban. Aztán főszerepek sora következett, s a budapesti Operaház után a milánói Scala, a londoni Covent Garden, a New York-i Metropolitan színpada várta őt.