A legendás rendező, színházigazgató és tanár, Ádám Ottó alakját idézi meg a Bajor Gizi Színészmúzeum március 17-ig látogatható időszaki kiállítása. Őrá emlékezik személyes hangvételű írásában egykori tanítványa, Balázs Ádám, aki Ádám Ottó első rendezőosztályának hallgatója volt.

Az elismeréseket december 11-én adták át a Bajor Gizi Színészmúzeumban, ahol a pályakezdő drámaírókat elismerő Prológ-díj is gazdára talált.

A pályázat célja, hogy új magyar színművek létrejöttét segítse, valamint lehetőséget adjon fiatal, pályakezdő drámaíróknak. Az ösztöndíjra december 15-ig lehet jelentkezni.

Újra megnyitja kapuit a Bajor Gizi Színészmúzeum, ahol az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) programjai, továbbá a Bajor Gizinek és Gobbi Hildának emléket állító állandó kiállítás is látható.

A Jászai Mari-díjas színésznő tiszteletére nyíló kamaratárlat június 18-tól látható a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Szabadkay József színész, rendező, színigazgató húsz esztendőt töltött a szatmárnémeti színjátszás szolgálatában. Ez a fajta hűség szinte ismeretlen volt azokban az időkben a romániai magyar színjátszás történetében. Nagyszerű társulatot hozott össze, saját pénzéből átépítette és megmentette a szatmárnémeti színházat a trianoni döntés utáni években. 1944 késő tavaszán a zsidó származású Szabadkay József fehér frakkot vett fel, amikor a csendőrök érte jöttek és a gettóba vitték. Ebben a fehér frakkban kuporgott az Auschwitz felé tartó hosszú vonat egyik vagonjának a padlóján is, a sarokban. Írásunkkal neki állítunk emléket.

Az Elveszett közönség című cikksorozatunk előző részeiben bemutattuk a két világháború közötti erdélyi színjátszás legnagyobb alakjait is. Ennek az írásnak a főszereplője azonban nem tartozott a rivalda legfényesebb csillagai közé, mégis talán a legtöbbet tette az erdélyi színművészet fennmaradásáért és jövőjéért. Egy olyan korban, amikor magyar színésznek lenni Romániában egyet jelentett az állandó üldöztetéssel és nyomorral, ő megnyitotta 1923-ban az első színitanodát Erdélyben, oktatta, nevelte a következő színészgenerációkat. Ő fedezte fel Dajka Margitot is. Régi színházi dinasztia sarja volt Hetényi Elemér, aki a színház szabadságának eszméjét örökölte, és adta át növendékeinek.

Az Újvidéken 1918. november 25-én tartott Szláv Nemzeti Gyűlés kimondta a dél-magyarországi megyék csatlakozását Szerbiához. A régi magyar közigazgatás megbénult, az impériumváltással a magyar színtársulatok működését is gyorsan lehetetlenné tették. Egyetlen más utódállamban sem volt arra példa, hogy nem engedélyezték hivatásos magyar színtársulat működését. A délvidéki magyar műkedvelő társaságok szerepéről alig esik szó, pedig a két világháború között a magyar színházi kultúrát a műkedvelés mentette át az 1945 utáni időkre.