Eljárt az idő Puccini operája fölött, a Pillangókisasszony tragikus sorsú heroinájának ábrázolása bántóan sztereotipikus és szexista, vélik egyre többen. Egy New York-i színház jelentősen átdolgozta az operát, melyről kérdés, hogy átmenthető-e a modern korba.

Leszúrják, megfojtják, lelövik, megmérgezik. Megőrül, öngyilkos lesz. Nem is olyan jó primadonnának lenni.

113 éve, 1904. február 17-én mutatták be Milánóban Puccini operáját, a Pillangókisasszonyt, amelynek egykori fogadtatása messze elmaradt a ma ismert átdolgozás sikerétől.

Sylvia Sass ma ünnepli születésnapját. Az 1951-ben született énekesnőt egyik felvételével köszöntjük, amin Puccini Pillangókisasszony című operájából énekli Cso-cso-szán nagyáriáját.

Honnan ered mindaz a tapasztalat, amit az előadó a színpadon megjelenít? Miért kell teljességgel megélni, és miért nem elég csak eljátszani egy szerepet? Hogyan érnek össze a különböző zenei utak, és alkotnak egységet a különböző műfajok egy operaénekesnő életében? Rost Andreával a Csárdáskirálynőről, Japánról, a Székely fonóról és Andor Éva újra megtalált üzenetéről is beszélgettünk.

A Pillangókisasszony egyike azoknak a produkcióknak, melyek valóban megérdemlik, hogy évről-évre visszaköszönjenek az Operaházban. A csoda azonban a mondás szerint is csupán három napig tart, hát még milyen nehéz éveken át újra és újra megteremteni.

„Az én Cso-cso-szánom az marad, ami: a leginkább átérzett és legszuggesztívabb opera, amelyet valaha írtam" - fakadt ki Puccini nem sokkal az 1904. február 17-i sikertelen milánói premier után egy bankár barátjának írott levelében. KRITIKA

A világszerte sikeres magyar operaénekesnő a nyáron különleges szerepre készül: július 26-án és 28-án Cso-Cso-Szánt fogja alakítani a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Pillangókisasszony című Puccini-operában - életében először. Ez alkalomból beszélgettünk, legelőször arról, miért is lehetett olyan nehezen elérni őt az elmúlt hetekben. INTERJÚ