Give Peace a Chance

Miközben a vietnami háború csak nem akart véget érni, s úgy tűnt tovább bírja, mint a hippiálom, ami akkor már szétpukkanni látszott, John Lennon és Yoko Ono 1969 májusának végén Montrealba utazott nászútra. Egyhetes szabadságukat arra használták, hogy a Queen Elizabeth Hotel ágyában legyenek – de nem szeretkeztek nyilvánosan, ahogy azt a bulvárújságírók remélték, hanem a békéről, a háború befejezéséről beszélgettek azokkal, akik meglátogatták őket. (Ez a már a második „bed-in” volt, az elsőt Amszterdamban tartották márciusban.) Népes társaságukba tartozott a kirúgott harvardi pszichológusa, az LSD apostola, Timothy Leary, az aktivista rabbi, Abraham Feinberg, Allen Ginsberg költő, és még sokan mások. A Give Peace A Chance című dal ötlete akkor fogant meg Lennon fejében, amikor egy újságíró megkérdezte, mi a célja a performansszal: „Csak annyit kérünk, hogy adjanak esélyt a békének.” A Beatles még nem oszlott fel, de egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nem fognak együtt maradni. A dal a hetvenes évek egyik legnépszerűbb háborúellenes slágere lett, egyben Lennon első szólódala, és talán a „bűntudat” indította arra a zenészt, hogy Paul McCartney-t is bejegyezze szerzőként tinédzserkori megállapodásuknak megfelelően, miszerint bármelyikük dalt ír, ahhoz odakerül a ma már ikonikus „Lennon–McCartney” megjelölés.

Instant Karma!

„Reggelire írtam, ebédre felvettem, vacsorára kiadtuk” – mesélte Lennon az Instant Karma! című dal történetét. Kis túlzásal valóban így volt, sokáig ez volt a popzene történetének leggyorsabban kihozott dala (az internetes térnyeréssel, úgy sejtjük, ezt a rekordot  már megdöntötték). Január 27-én Lennon felkelt az ágyból, és eszébe jutott, amiről napokkal ezelőtt Dániában Yokóval és annak volt férjével, Tony Coxszal beszélgettek. A karma tan szerint az ember cselekedetei befolyásolják a sorsát, Lennon fejében azonban az ősi buddhista törvény összeölelkezett a modern világ gyorsaságával. Az egy óra alatt komponált dal címe így lett „Instant Karma!” (felkiáltójellel), a szöveg humorosan bölcs, és egy cseppet morbid:

Lennon sietve telefonált George Harrisonnak (vele volt a leginkább jóban a Beatles feloszlása után), illetve Phil Spectornak, a legendás producernek, utóbbinak azt mondta a telefonban: „Gyere át az Apple-be gyorsan, írtam egy óriási dalt!” Este meg is voltak a felvétellel – Klaus Voormann basszerozott, aki amúgy a Revolver borítóját tervezte. Legalább három zongora szól a felvételen, az adja a vaskos hangzást, meg persze Spector Wall of Sound-formulája. Az Instant Karma! harmadik helyet szerzett az amerikai Billboard Hot 100 listán, második Kanadában, és a Beatles Let It Be című dalával versengett kislemezként.

Working Class Hero

Talán nem meglepő, de John Lennon egész életében baloldali volt, és anarchista. Már a Beatles tagjaként sem kedvelte, ha a menedzserük óva intette őket a vietnami háború elleni kiállásért, Revolution című dalukkal pedig ’68 szellemiségéhez csatlakoztak. Lennon 1971 szeptemberében adta ki Imagine című nagylemezét, amelyen a Working Class Hero olyan, mint egy szűkszavú, matt papírhirdetmény és csillogó plakátokkal teli hirdetőtáblán. A szerző benne abbéli aggodalmát fejezi ki, miszerint a munkásosztály felőrlődik abban az igyekezetében, hogy a középosztály része lehessen, bedarálja a gépezet, a rendszer pedig csak az üres szórakoztatásról gondoskodik, vallással, szexszel és tévénézéssel elégíti ki szükségleteit. „És azt hiszed, okos vagy, osztályon felüli és szabad / De én úgy látom, csak egy kib*szott szolga vagy.” A dal egyszerű és áttetsző hangzását – csak akusztikus gitár és ének hallható benne – olyan könnyű mégsem volt rögzíteni, Lennon több mint száz felvételt készített, mire elégedett volt a végső verzióval.

God

Lennon számára a hetvenes években terhet jelentett, hogy a Beatles korábbi tagjaként ismerték, viccelődött is azzal, hogy ha majd eltemetik, a sírkövére is ezt vésik majd. God című dalában ezt a terhet is megénekli. Az első sorokban kijelenti, hogy Isten egy olyan koncepció, amelyhez a fájdalmunkat mérjük. Majd sorolni kezdi, miben nem hisz, és tucatnyi nevét, címet és fogalmat említ a Ji-Kingtől Jézuson át Bob Dylanig, Elvisig és – igen – a Beatlesig. „A rozmár voltam – szól a szöveg a híres Beatles dalra utalva –, de most már John vagyok.”

Az 1970-ben megjelent dal stúdióváltozatánál is értékesebb az a demofelvétel, amely csak pár éve jelent meg antológiában.

I Found Out

Lennon akkor határozta el, hogy rockzenész lesz, amikor tinédzserként a Radio Luxembourg zajos adásában hallotta Elvis Presleytől a Heartbreak Hotelt. Az alábbi felvétel – szintén kiadatlan – arról tanúskodik, milyen ösztönös érzéke volt a bluesénekléshez. Az I Found Out című dal abban az értelemben is a God rokona, hogy a világot uraló eszmékből és ideológiákból való kiábrándulását tematizálja. A szöveg a nyers és vitriolos, cinizmusra hajlamos Lennont mutatja olyan sorokon keresztül, mint például ez: „Néhányan a farkatokkal a kezetekben ültök, / Ezzel nem juttok semmire, nem lesztek tőle férfiak.”

A hivatalos változat felvétele 1970. szeptember 27-én zajlott, és a Plastic Ono Band debütáló nagylemezén jelent meg, de vegyük most elő inkább az outtake-et, amely még nyersebb, vadabb oldaláról mutatja meg az énekest.

Oh My Love

Az Imagine című album tele van jobbnál jobb dalokkal, választásunk azonban nem a címadó szerzeményre esett – azt úgy is ismeri mindenki –, hanem egy egyszerű szerelmes dalra, amely természetesen Yoko Onóhoz szól. A felvételen George Harrison is játszik, talán nem véletlenül: Lennon még 1968-ban komponálta a dalt, amely végül nem fért fel a Fehér Albumra.

Mind Games

A lemez, amelynek a dal címadó szerzeménye, Lennon negyedik stúdióalbuma, 1974-ből, borítóján a zenész egy réten áll, mögötte Yoko arca olyan a tájban, mint egy hegyvonulat. Személyes és világmegváltó szerelem fonódik össze a Mind Games című dalban, amelynek munkacíme egyszerűen a közismert hippijelszó – „Szeretkezz, ne háborúzz!” – volt. A szövegben John és Yoko több közös akciójára utalás történik, például arra, amikor magokat küldtek a világ vezetőinek a békét hirdetve, vagy éppen a már említett „bed-in”-eseményekre.

Going Down On Love

Lennon ötödik, Walls And Bridges (1974) című albumáról egy olyan tracket válogattunk, amely talán nem a legismertebb, de jól tükrözi, hogy a hetvenes években milyen zenei hatásokkal találkozott a szerző, aki tíz évvel ezelőtt még világsztár volt úgy is, hogy liverpooli beatzenét játszott a legnagyobb amerikai stadionokban. A dal funkys dobokkal kezdődik, hatott rá a reggae és a ska, s talán leginkább Marvin Gaye. A szöveg Lennon tizennyolc hónapig tartó „görbe hétvégéjéről” szól, amikor elhagyta Yokót egy másik csajjal, hogy visszatérjen a rock ’n’ roll életformához. Azt Lennon persze nem tudta, hogy a csajt, May Pang-et is Yoko szervezte meg neki, mert tudta, hogy a férfi úgyis visszajön hozzá, miután egy kicsit kiéli magát.

Stand By Me

Ben E. King máig örökzöld, 1961-es dalát számos előadó énekelte, köztük Adriano Celentano, Otis Redding, a Florence + the Machine, és Muhammad Ali bokszoló, de nem vitás, hogy John Lennoné a legkedveltebb. A zenész 1975-ben elkészítette retrospektív albumát, amelyen fiatalkori kedvenc számait dolgozta fel, ezen szerepelt ez a feldolgozás is, amelyet sokan az eredetinél is jobbnak tartanak. Az album egyszerűen a Rock ’n’ Roll címet kapta, ezután Lennon öt évre visszavonult a zeneiparból.

(Just Like) Starting Over

1980-ban John Lennon visszatért a lemezkészítéshez, miután előző éveit családapaként jobbára Sean fia nevelésének és kenyérsütésnek szentelte. Augusztusban a New York-i Hit Factory Stúdióban zajlottak a felvételek – mégpedig a legnagyobb titokban. Lennon új zenésztársakkal akart dolgozni, akiket úgy hallgattak meg, hogy nem lehetett tudni, mire jelentkeznek. A pár dúsgazdag volt, maguk fizették a stúdióköltségeket, és egy újságíró barátjukon keresztül akkor szivárogtatták ki a visszatérés hírét, amikor már elégedettek voltak az elkészült anyaggal.

Utolsó, életében megjelent albumán John és Yoko dalai felváltva szerepelnek, a borítón kettejük csókja látható. Innen a cím: Double Fantasy (Kettős fantázia). Egy single már korábban megjelent, ez volt a (Just Like) Starting Over, Yoko Kiss Kiss Kiss című dalával a hátoldalán.

A Double Fantasy 1980. november 17-én jelent meg, a kritikusoknak nem tetszett, a közönség érdeklődése azonban hatalmasra nőtt a későbbi tragikus események után. Három héttel később, december 8-án délután öt órakor Lennon feleségével kilépett az otthonául szolgáló Dakota Házból, amikor hozzálépett egy rajongó, hogy autogramot kérjen tőle. A pár este 11 előtt tíz perccel tért haza, amikor Lennont a korábban aláírást kérő rajongó négyszer meglőtte. Mark David Chapman azóta börtönben van. A művész hamvait a Central Parkban szórták el, ahol azóta a Strawberry Field Memorial őrzi emlékét.

Fejléckép: John Lennon (Fotó/Forrás: Michael Putland/Getty Images Hungary)