Az Osztrák-Magyar Monarchiában, jómódú és népes német nyelvű prágai zsidó kereskedőcsaládban született, folyékonyan beszélt csehül is. Életére és irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét az anyagi sikereken és társadalmi pozíción kívül semmit nem tisztelő, zsarnok apa mitikussá növelt alakja, aki érzékeny lelkű fiába beleoltotta a tehetetlenség érzését. Pedig Kafka mindent megtett az elismerésért: kiváló eredménnyel végezte iskoláit, a szülői elvárásnak megfelelően jogi egyetemet végzett.
Itt ismerkedett meg Max Broddal, aki legjobb barátja, Kafka halála után pedig műveinek gondozója, kiadója és egyik leghatásosabb életrajzírója lett. Az egyetem elvégzése után az Assicurazioni Generali biztosítótársaságnál kapott állást, de a hosszú munkaidő nem tette lehetővé, hogy szenvedélyének, az írásnak hódolhasson, ezért 1908-ban a félig állami cseh munkás-balesetbiztosítási intézetnél helyezkedett el. Lelkiismeretes és megbízható hivatalnok volt, munkája közben jól megismerte a bürokrácia útvesztőit, lehetetlenségeit, ami hatott későbbi munkásságára. Kettős életet élt: nappal dolgozott, éjjel pedig papírra vetette gyötrő fantazmagóriáit, szorongásait.
A mindennapi életben jó humorú, megnyerő és intelligens Kafka nem vetette meg az élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a nőket, fiatalabb korában gyakorta látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt. Emiatt egy idő után elszigetelődött a környezetétől, magányosan, önmagába zártan élte életét, és írta műveit. Szerelmi élete is kudarcos volt: kétszer jegyezte el Felice Bauert, de 1917-ben végleg szakítottak, majd későbbi szerelmei sem tették igazán boldoggá.
Számos krónikus, valószínűleg lelki eredetű betegség, álmatlanság, migrén, emésztési zavar gyötörte, 1917-ben pedig tébécét diagnosztizáltak nála. Ettől fogva szanatóriumokban, betegszabadságon töltötte ideje nagy részét, és csak az írással foglalkozott, 1922-ben végleg nyugdíjba vonult. 1923-ban Dora Dymanttal, egy öntudatos fiatal zsidó nővel Berlinben próbált új életet kezdeni, ám 1924 telén egészsége végképp megromlott, és 1924. június 3-án Kierlingben, egy Bécs melletti klinikán meghalt.
Noha életében megjelent a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novelláskötete, az Ítélet, a Fegyencgyarmaton című elbeszélés, és talán leghíresebb novellája, Az átváltozás, Kafka igazi felfedezése halála után következett be. Max Brod, akit a saját tehetségében soha nem bízó Kafka arra kért, égesse el írásait, sorra kiadta a három regényt: az Amerikát, A pert és A kastélyt, majd a rövid prózák gyűjteményét A kínai fal építésénél címmel. A művek sikert arattak, a háborúk, diktatúrák, válságok által szabdalt kor olvasója saját szorongásaira, megmagyarázhatatlan eredetű félelmeire ismert Kafka írásaiban. Mindehhez járult egyszerű, világos, realista hangvételű stílusa, amelynek eszköztelensége fokozza történetei irrealitásának rémítő voltát.
Regényeit filmre vitték, leghíresebb az Orson Welles rendezésében 1962-ben készült A per, amelynek főszerepét Anthony Perkins alakította. E regénye inspirálta a budapesti Katona József Színház Ledarálnakeltűntem című produkcióját is. Az átváltozás című Kafka-novella alapján azonos címmel opera született.
A prágai székhelyű Franz Kafka Társaság 2001-ben az író nevét viselő irodalmi díjat alapított, amelyet megkapott Philip Roth amerikai regényíró, a Nobel-díjas Elfriede Jelinek osztrák és Harold Pinter angol író, 2003-ban pedig Nádas Péter. Az idei kitüntetett Ámosz Oz izraeli író, aki az elismerést októberben veszi át a cseh fővárosban.
hírlevél
