Élveztem a mai napot. Tényleg. Pedig reggel nem tudtam volna elképzelni, hogy túlélem. Aztán még jól is sikerült. A Sziget meg nem csak jó volt, hanem hasznos is. Köszi, Gábor!

Bejegyezte: Sanyi

----------

Huhh, ismét fárasztó nap után, de ma jobban bírtuk, mert tegnap szünet volt. A nap híre: lehet, hogy tudok kézenátfordulni. :) Azt tudtam, hogy szellemileg utolérhetetlen vagyok, de ez meglepett! Száguldott a rendelkezés, hörögtek a holtak, sziréntek a szirének, jelentem: haladunk. Holnap jön a vérfrissítés is, Fritz Hermész ElCamino Attila alakjában, várom már nagyon! Na megérdemlek egy sört, sziasztok!

Bejegyezte: Spiegl Bagoly Anna

----------

Szigeteltünk, majd pihenőnapoztunk! A Szigetes akció egész jól sült el, még akkor is, ha nem tudtuk néha, honnan jön a basszus: belőlünk vagy valamelyik szomszédos színpad koncertjéről... Amit lehetett megtettünk, igen jól éreztük magunkat és még tetszést is kiváltott a kis műsorunk! :) Aztán este kimentünk néhányan vásárolni, majd visszafelé menet a kedves beengedők leszedték rólunk a karszalagot, hogy az "láthatóan ragasztva van"... 40 percen keresztül harcoltunk az igazságért, ami végül győzött is! Csak az embernek nem esik jól, ha ilyennel vádolják, és meg is magyarázzák, hogy az úgy van, mert ők szakértők... A kellemetlenségért aztán kárpótolt bennünket a szigetfíling! ;) Tegnap alvás, mozi, szövegtanulás.
Ma délelőtt Ágival kezdtünk, jól megmozgatott minket, én meg csak lesek, hogy néha már sikerülnek olyan mozdulatok, ugrások, forgások (vagy legalábbis sikerül őket megpróbálni...), amiket soha nem mertem megcsinálni, mert féltem tőlük. Lehet, hogy fejlődőképes vagyok? :) Mindenesetre hála érte!
Majd bejöttek az osztályfőnökeink, megnézték, hogy hol tartunk. "Picit" szétestek a zenés részek, na de pihenőnap után vagyunk, vagy mi... :) Este rendelkezés tovább: már jártunk az Alvilágban és a szirének is bepróbálkoztak Odüsszeusznál. Hát így.

Bejegyezte: I.T.

----------

Lassan egy hete próbálok bejegyzést elkövetni, de valami mindig megakadályoz benne. Most fáradtság ide, fáradtság oda, nekifutok, hátha lesz belőle valami értelmes.
Ha jól emlékszem, múlt szerda magasságában jutottunk el oda, hogy végre szétcincáljuk az eddig gondosan megtanult dalokat, és előadászenét csiholjunk a darabkáikból. Nem is olyan nagy meglepetésemre ez kezelhetőnek, és sokszor kézenfekvőnek tűnik. Egyszerűen adja magát, hogy mi, hol mit igényel. Remélem, ez így is marad a továbbiakban!
Ez az új korszak mindemellett azt is magával hozta, hogy végre végig ott ülhetek a próbákon. Végtelenül érdekes figyelni egy ilyen folyamatot kívülről. Mivel nem A rendező vagyok, hanem csak egy, az előadás egy bizonyos rétegét felügyelő alkotótárs, így nyugodt szívvel szemlélhetem, mi hogyan változik, ki milyen utat jár be, és hogy hova tart ez az egész. Belülről, színészként erre sokkal nehezebb a rálátás.
Jól jött ez a hétfői szünnap. Mindenki dögrováson volt. Mindenki. Hosszú volt az elmúlt két hét egyben, és vasárnapi Szigetjárás sem volt egy habkönnyű nyaralás. Nem tudom, a srácok hogyan élték meg, belőlem azért sokat kivett. De tény, hogy elég szépen helytálltak ezen a próbán. Úgy elénekelni több hétszólamú művet, hogy közben 2-3 környező színpadról ömlik az ember fülébe a rock- és a clubzene egyszerre irdatlan decibelen, elég nehéz. Volt komolyzenei koncert, ami például emiatt el is maradt. De szépen küzdött a csapat. Hullámzó teljesítménnyel bár (a kezdeti nyugis meglepikoncertek után beindultak a zenei próbák a színpadokon, majd a koncertek, így az ember a saját szomszédját sem hallotta igazán), de végül azért hullámhegyen zártuk a napot.

Mellékletként pár kép az elmúlt napok tanújaként.
Jól szemrevételezhető, amint:

- RendezőGábor nekivág, hogy kipróbálja, milyen is az Alvilágban halottnak lenni

- majd mindezt épp tanulmányozza

- Kari és Viki beáll két rajtaütés-koncert között táncházazni a Szigeten

- TervezőGábor szorgosan munkálkodik egy küklopszszemen, míg a szorgos RendezőGábor egy jelenetet instruál, és ezt a Többiek figyelik

- végül a mai próba vége előtt pár perccel kétségbeejtően leáll mindenki agyműködése (érdemes alaposan megfigyelni külön-külön mindenkit) :)

Azt hiszem, ennyi.

Irány az ágy!

Bejegyezte: BP.

----------

És végül, de nem utolsó sorban mindannyiunk nevében gratulálok Bercsényi Péternek (az Olympos High School zeneszerzőjének), akit idén a Színikritikusok Díjára jelöltek "a legígéretesebb pályakezdő" kategóriában!

HAJRÁ, PETI!!!