elaludtam ma reggel. 35 percet késtem.
ennek örömére/ellenére bevezettük az osztálypénzt, ami késési percenként 50 forintot jelent. persze nem telefonáltam, csak a taxinak, így senki nem tudta, hol vagyok... én magam sem... viki, az asszisztensünk fogja gyűjteni egy perselybe a pénz(eke)t, mert ez így nem lesz jó...
a délelőtti próbán felköltöztünk a padlásra (az egyetem egyik játszóhelye, nem afféle poros-pókhálós) a nádasdy teremből, mert elkezdték felbontani a járdát az ablak alatt és ez iszonyú zajjal járt. odafönn fokoztuk a tegnapi élményt: ritmusokkal dolgoztunk (lép-taps-taps lép-taps-taps lép-taps) és verses szöveggel először, aztán a ritmusok közben beszélgettünk mindenféle dolgokról (kedvenc filmek, dinnyeevés, közlekedési múzeum, ilyesmik). a tegnapihoz képest ez sokkal nehezebb gyakorlat volt, de ugrásszerű fejlődést tapasztaltunk a képességekben! e csodás élmény után énekpróba következett, ami rovarirtás miatt félbeszakadt és peti lakásán folytatódott, és a végére értünk kalüpszó nimfa dalának is. jól szól! :)))
délután és este nem próbáltunk (-lunk) ma, mert nagyon sok házi feladatot adott a rendező a gyerekeknek :)
én hazajöttem, készítettem egy smoothie-t (mangó+banán+szeder+narancs), meglocsoltam a virágokat, meg a kertet, megetettem és megfésültem a cicát (gyönyörű és szürke) és mindez fölöttébb relaxáló hatást gyakorolt rám. kellett a pihenés, rám fért.
holnap fontos nap lesz: a továbblépésé. az egyik házi feladat a high schoolban játszódó részek szövegének megtanulása (máról holnapra ez nem kis meló!), mert eljött az első rendelkezőpróba ideje. a következő napokban végigsöprünk a gimin, vagyis az emberszínházi részeken, improvizálunk is majd sokat, és dóri (gimesi dóra író-dramaturg) ezek alapján kiegészíti a szövegkönyvet. jó móka várható! este megint egy újdonság következik: nekilátunk a bábok elkészítésének. gábor (michac gábor látványtervező) vezetésével a színészek maguk készítik el bábjaikat (milyen hasznossá válnak most az egyetem bábkészítés óráján tanultak!), mert hát ezt is tudják ők... ha az ember a saját keze munkájával dolgozik a színpadon, az mással össze nem hasonlítható érzés. a tervek roppant ígéretesek, holnap beszámolunk, meddig jutottunk megvalósításban!
bejegyezte: tg