Valér

Szemekbe zárt titkok

2011.03.19. 13:43

Programkereső

A Szemekbe zárt titkok című argentin-spanyol krimi azok közé a filmek közé tartozik, amelyek után nem pattanunk fel azonnal a kvázi bársonyszékekből, hanem képesek vagyunk megvárni, hogy a stáblista utolsó információja is leperegjen a szemünk előtt. Mert nem bírsz felállni, mert nem akarsz, mert gondolkodnod kell, mert meg akarod érteni… Mi is történt? Hogy is volt ez?

A Szemekbe zárt titkok című argentin-spanyol krimi azok közé a filmek közé tartozik, amelyek után nem pattanunk fel azonnal a kvázi bársonyszékekből, hanem képesek vagyunk megvárni, hogy a stáblista utolsó információja is leperegjen a szemünk előtt. Mert nem bírsz felállni, mert nem akarsz, mert gondolkodnod kell, mert meg akarod érteni... Mi is történt? Hogy is volt ez?

A történet több évtizedet ölel fel, s mindent megtalálunk benne, ami élethűvé varázsolja a mozit. Tragédia, szerelem, barátság, önfeláldozás, gonoszság, féltékenység, ostobaság, humor, és még sorolhatnánk. Az élethű pedig itt nem csak egy jól hangzó kifejezés, s épp ez az, ami szöget üt minden néző fejébe, garantáltan.

Benjamín, egy nyugdíjba vonult törvényszéki alkalmazott már nem túl aktív napjaiban dönt úgy, hogy megírja egy régvolt ügy történetét, amiről azt gondolja, rossz megoldással zárult le. Megerőszakolás és gyilkosság elkövetése miatt indul meg a hajsza egy férfi után, akit megtalálnak ugyan, de úgy tűnik, hogy az igazságszolgáltatás intézménye inkább ördögi oldalát mutatja. Ahogyan egy másik filmben mondták: „Az igazságnak nincs szerepe a jogban." Megnyílnak a félelmetes és embertelen ügy aktái, s közben Benjamín újra és újra kénytelen visszanézni saját múltjába, amely nem csak ezt a szörnyű históriát, de egy viszonzatlannak hitt szerelemet is magában rejt.

A film rengeteg kérdést boncolgat, ám a legkülönösebb és legijesztőbb az, amely az utolsó képkockák kapcsán ötlik fel bennünk. Bár az argentin igazságszolgáltatás van terítéken, az ember önkéntelenül is belegondol, hogy itthon is megtörténnek hasonló dolgok, mi több, a mi utcáinkon is járkálnak olyanok, akikről sosem gondolnánk, hogy valójában egy jól megfestett maszkot hordanak, akik a saját otthonukban egészen máshogyan beszélnek és viselkednek; akik egészen más emberek, mint az elsőre gondolnánk... vagy talán nem is egészen emberek?

Mitől ember az ember? Mi tesz valakit bűnössé és hogyan válik valaki áldozattá? Ítélhetünk-e mások felett, ha magunk sem vagyunk teljesen tiszta életűek? Mire vannak jogaink, mi az, amit megengedhetünk magunknak? Hol vannak a határaink? Jogunk van-e kiszabni a büntetést egy bűnösre, ha az igazságszolgáltatásra, amelyben bíztunk, nem számíthatunk? Ki mondja meg, mi az igazság?

A 2010-es legjobb nem angol-nyelvű filmnek járó Oscart elnyert film címe rendkívül találó, épít az örök igazságra, miszerint a szem a lélek tükre. Sose szabad szem elől téveszteni a puszta tényt, hogy minden gondolatunk, cselekedetünk mögött ott van az EMBER. Akármit is jelentsen ez.

Gönczi Petra