Hella

Szupersztár

2011.04.11. 20:46

Programkereső

Jézus Krisztus Szupersztár. Egy generáció rajongott a modern hippi stílusba öntött vallási témáért és a lehengerlő rockzenéért. Tavaly ősszel Magyarországon is bemutatták a Madách Színház színpadán Andrew Lloyd Webber darabját. A hétvégén volt szerencsém ellátogatni egy előadásra.

Szüleimtől sokat hallottam, hogy mennyire jó ez az előadás; hogy ők anno ezt még bakelitlemezen hallgatták. Eljött hát az ideje, hogy én is részese legyek az élménynek. A darabra állítólag lehetetlen jegyet szerezni. Az utolsó pillanatban jött egy soha vissza nem térő lehetőség. Megvettem a jegyeket. Vasárnap, délután háromra. Családi program, születésnap, házassági évforduló kipipálva. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyi nyugdíjas és kisgyerek vesz majd minket körül.

Az előadás előtt nem nagyon volt időm utánajárni, háttértudást szerezni a darabról, de a Biblia azért mindenkinél alapmű. Az előadás érdekessége, hogy Jézus és Júdás körülbelül egyformán főszereplők (talán Júdás kicsit több reflektorfényt kap). Az első dal egyből Júdásé. Csak a szám közben esett le, hogy ez egy rockopera, nem kell meglepődnöm a magas hangokon. Serbán Attila hangjától a hideg futkosott a hátamon, jó értelemben. Csengeri Attila Jézus, Gallusz Niki pedig Mária Magdolna szerepében tűnt fel. Nagyon jó volt a szereposztás, minden egyes szereplő odatette magát és felejthetetlen két órát kaptunk tőlük. A fejhangok itt-ott irritálóak voltak könnyűzenéhez szokott fülemnek. A filmverzióhoz képest itt még nem is volt annyira magas Jézus hangja, hála Istennek. Üde színfolt volt Heródes, akiről nekem a József és a színes szélesvásznú álomkabát Fáraó-Elvis kettőse ugrott be. Szerednyei Béla lazán hárította a Heródesre testált felelősséget, majd Posta Victor Pilátusként mosta kezeit.

A darabról egy újhullámos, hippis, elvont darab jutott eleinte eszembe, de a végére teljesen magával ragadott a történet és el is feledkeztem a túlzó jelmezekről. Júdás piros bőrdzsekije nem éppen egy hétköznapi darab. És néhol nem értettem, hogy kerülnek táncoslányok a sivatag közepére, de az összkép kárpótolt mindenért. Nagyon látványos mind Júdás, mind Jézus halála. Beleborzongtam. A vallási témát ennyire világias felfogásban nem igazán lehet látni. A Madách Színházban azonban nem ritkák az ilyen jellegű előadások (pl. a már említett József).

Persze a végén vastaps fogadta a művészeket. Egy néni -mit sem törődve a többiekkel- állva tapsolt. Egyszóval, már értem szüleim töretlen rajongását.