Edina

Húsvéti koncert Kecskeméten

2011.04.27. 11:01

Programkereső

A kecskeméti evangélikus templomban került sor a Mendelssohn Kamarazenekar húsvéti koncertjére.
663D0A33-78EF-4660-B86E-08E1F2229393

Kis János evangélikus lelkész bevezetőjében említette, hogy az eseményen összesen nyolc évszakot hallhat majd a közönség és hozzátette: „az a húr, amely nem rezeg majdnem a szakadásig, nem is ad szép melódiát." Nos, a koncerten a Mendelssohn Kamarazenekarnak alkalma nyílt mind szív- és húrszaggató, mind lírai, áhítatos részek átadására. Kováts Péter, a zenekar hangversenymestere és az est szólistája véleményem szerint jelenlétével és mozdulataival erősen segítette az öt első és négy második hegedűből, három-három brácsából és csellóból, egy bőgőből és egy csembalóból álló együttes munkáját a különböző zenei árnyalatok megszólaltatásában.

A felcsendülő Vivaldi-mű Tavasz tétele szép, tömör hangzású volt, ahol tutti és szóló váltakozása olajozottan működött. Az allegro tempó korrekt volt és leginkább hagyományos, semmint historikus. A második tétel brácsa közbeszólásai inkább melodikusak, semmint a historikus játékosok által kedvelt kutyaugatás szerű hatásra törtek. A harmadik tételből nem hiányzott a táncosság, kínosan ügyeltek a teraszos dinamikára és a szólista kettősfogásai tiszták, élvezhetőek, a nyolcadmozgással azonban a zenekar elmaradt a hegedű szólója mögött. Ezután számomra hatalmas meglepetés következett: amikor lélekben már a Nyár első tételében megfigyelhető kakukkszóra figyeltem volna, Piazzolla Tavasz kompozícióját kezdte játszani a zenekar. Hangzása nagyon vadnak hatott, főleg Vivaldi zenéje után, majd zenekar és szóló szenvedélyes játékába csapott át. A hegedülés technikai oldalát tekintve ez a szólista részéről magas G-húr regiszterben való játékot és üveghangok használatát, majd magas E-húr fekvést követelt, az E-húron ereszkedő kromatikával és kisebb futamokkal. A végén visszatért a 6/8 lüktetésű vad hangzás. 

Ismét Vivaldi következett, a Nyár. Magam csak félig ocsúdtam fel a stílusoknak ebből az érdekes keveréséből, de a játékosok gyorsan alkalmazkodtak a barokkos játékmódhoz, szinte historikus precizitással aknázva ki a hangsúlyos-hangsúlytalan ütemrészek adta akcentuálási lehetőségeket és vonóhasználatukat is szabályozottnak láttam. A szólista játékát a Piazzolla Tavasz a nagyobb vibrato és intonációs lazaság felé vitte. A második tételben a szólista hangja helyenként mattá vált, de a tutti hasonló effektjeiből ítélve ez akár szándékos is lehetett. A vihartételben a concertáló hangszer elsősorban virtuozitásra törekszik és ezen a ponton ez igen hatásos. Piazzolla Nyara egy fáradt, de mégis erőteljes és ismét vad táncjelenetet juttatott az eszembe. A kezdő, durvább szakaszt egy lírai rész követi, majd az eredeti szakasz visszatér. Szenvedély és líra kettőssége uralja ezt a tételt és e két érzés közötti feszültség lehel életet bele. 

Rövid hangolás után az Ősz következett. Ismét a vonóhasználatot emelném ki, amivel a barokk feszességet próbálták tartani, egyes hosszú, kitartott hangok azonban a kortárs szerző nevét melléknevesítve elpiazzollásodtak. Kováts Péter néha hegedűjét leeresztve dirigál, a zenekar mozdulatait szinte tökéletes pontossággal követi. A második tételben a csembaló kap szólisztikus szerepet a vonósok halk, homofón játéka fölött. Az Ősz harmadik, vadászatot idéző tétele kicsit vad, szertelen.

Vivaldi Tél tételének kezdése karakterében a tipikus barokk operai toposzt idézi, krákogó hangszínnel, melyet azonban rövid időn belül felvált a hagyományos hangszín. Ez a rideg effekt mintha a crescendo része lenne egyes helyeken. Itt ismét megfigyelhettem, hogyan keverik a historikus és a hagyományos, 20. századi játékmódot. A 4/4-es Piazzola Tél a legkevésbé táncszerű a modern zeneszerző tételei közül, ez főleg a szólórészekben szembetűnő. Megindító a szólista felfelé lépő kis szekunddal kezdődő dallamocskája, mely mély fájdalommal teli. Ez a fájdalom a zenekar segítségével oldódik, a szólista egyik improvizációja a zenekari hangzás fölött Vivaldi teléből származik! A tétel drámaiságban igen gazdag, mégsem tragikus, ettől szerethető. Köszönjük Piazzolla! 

A végén felharsanó tapsot  hosszas tetszésnyilvánítás követte, Kováts Péter Piazzolla Nyár tételét adta ráadásnak. Szenvedély és líra zárta tehát a Mendelssohn Kamarazenekar húsvéti koncertjét.

Mendelssohn Kamarazenekar
2011. április 18. 19:00 Evangélikus templom (Kecskemét)

Hangversenym. és szólista: Kováts Péter 

Vivaldi: A négy évszak
Piazzolla: Négy évszak