Etelka, Aletta

Miss Saigon

2011.09.05. 10:38

Programkereső

Sopron, sok régi kedves emlék fűz ehhez a városhoz. A stadionban, egy szabadtéri előadás, első hallásra fura, de hihetetlen élmény volt. - Az alábbiakban Szilvi nevű olvasónk beszámolóját olvashatják.

Ráadásul, már többször is jártam ott, igaz mindig csak nézőként. Az elmúlt években sokat változott a város, viszont az érzések megmaradtak. Ismeretlen ismerősnek éreztem magam, hiszen most mások voltak a főszereplők, mint anno a mérkőzéseken. Azért találtam hasonlóságot a kettő között, még hozzá az egyik legfontosabbat, Ők is életük előadására készültek...

Érdekes párhuzam van a sportpálya és a színpad között, mindegyik valakiknek szinte már az otthona. A játék, a közönség szórakoztatása, a düh, a bánat, az öröm, a feszültség, a csend, a csalódottság, siker ezen érzések mindkettőt jellemzik.

Vártam az előadást feszülten, kíváncsian, hogy vajon mi lesz. A történetet nagyjából ismertem, dalokat is hallottam már. Augusztus 20-án nyert értelmet, ott alakult át egésszé, maga a történet a zenével és színészi alakításokkal együtt. Felszínre hozta a be nem forrott sebeket.

Hihetetlen látványban volt része a nézőknek. Gondolom mindenki kedvence és legnagyobb élménye a helikopter volt. Nekem is örök emlék, hiszen a második sorból sikerült átélnem a helikopter felszállását. Számomra azokban a pillanatokban, azaz az  arckifejezés mindent elmondott, nincs szükség szavakra, minden benne volt. Drámai megoldás, mely teljesen hitelesre sikeredett.

Istenem miért - csodálatos azt hiszem új kedvenc született, dallamvilága, szövege telitalálat. Az előadás mód is igaz, őszinte volt, pont annyi érzelem, feszültség, kétségbeesés amely segített átérezni a történéseket, szinte "fájdalmas kérdő imaként" szólt.

A Szaxofon-duett ott térben-időben és lelkiállapotban találó volt, néha picit túl sok, de belefért.

A Bui-doi dal, ismételten szívszorító pillanata volt az előadásnak, azok a szörnyű adatok, számok, felfoghatatlanok, hogy mik történtek a világban. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy bármennyire is keserves sorsot mért ránk Isten, mindentől függetlenül jó helyre és jó időben születtünk. Legyünk elégedettek, és tegyünk azért, hogy úgy éljük életünket, hogy mi mindent megtettünk a boldogságunkért, nem kell telhetetlennek lennünk.

A hiteles előadás titka szerintem, hogy a rendező olyan színészt talál egy-egy szerepre, akiről tudja, hogy a saját egyéniségét is képes belevinni az előadásba, ezáltal még sebezhetőbbé, olykor még erősebbé, karakteresebbé válik az egész előadás során. Olyan mély érzéseket él át mind a néző, mind a színész, hogy leírhatatlan. Nehéz megfogalmazni, amikor felteszik azt a kérdést, hogy milyen volt? Hogy tetszett?

Olyan sok érzés kavarog ilyenkor az ember fejében, a folyamatos ellentétek, mint például  Kim rémálmai és Professzor álma között. Az egyiknél a múlt utolér, és kísért, tudatosul az emberben, hogy minden cselekedetünknek és gondolatunknak megvan az ára, következménye. Annyira drámai pillanatokat él át az ember a jelenetek közben, mintha "lelki hullámvasúton" ülne.

Kim rémálma volt az egyik legmegrázóbb jelenete az előadásnak. Thuy (Kerényi Miklós Máté) alakítása kiváló volt, hihetetlen és érzelmileg felkavaró. Kerényi Miklós Máténak volt lehetősége megmutatnia képességeit, felnőtt a szerephez.

Professzor álmánál jól érzed magad és mosolyogsz, elhiszed, hogy ilyen létezik, a mimika a gesztusok, tényleg olyan csibészes, mint a sokat látott és élt embernek...

Apa és fia találkozása megrázó. Chris vajon miként dolgozza fel a történteket, a kialakult helyzethez vezető utat a néző látja, és szinte vele együtt éli át. Összetett egyéniség, melynek megformálásához, tényleg valódi érzelmekre van szükség. Lelkileg elveszett, kétségbeesett, és nehéz súly nehezedik a vállára. Nemcsak a háború ejtett mély sebeket, hiszen a hátrahagyott szerelem, és a sodródó kedélyállapot is jellemzi a személyiségét.

Fontos mondanivalója van a Miss Saigon-nak, sajnos még mindig van aktualitása a történetnek, akár a politikára, akár a felelősségvállalásra gondolunk.

Az őszinte érzések az emberi kapcsolatok terén, az egész életünkön át elkísérnek minket. Döntéseink befolyásolják életünk alakulását és formálják egyéniségünket. Szívünkre vagy az eszünkre hallgatunk, érzelmek vezényelnek, vagy a racionalitás talaján maradunk.

Saját véleményünk, hogy megbocsátunk-e Chrisnek, egyetértünk-e vele, vagy mi miként cselekednénk hasonló helyzetben.
Érett és értő közönségre van szükség, hiszen értelmezni kell a dalok szövegét, és olvasni a sorok között, a zene segítségével egy olyan világot ismerhetünk meg, amely által talán könnyebb megérteni az emberi sorsok alakulását.