Szilárda

"Az olvasás fontos része a életemnek"

2013.06.08. 07:11

Programkereső

Meggondolja, hogy kevés szabadidejében milyen könyvet vegyen a kezébe, az e-könyvvel azonnal megbarátkozott, Tolszojt pedig tökéletes vízparti olvasmánynak tartja. Bombera Krisztina műsorvezetőt olvasási szokásairól kérdeztük.

- Mi volt az első maradandó könyvélményed?

- Ha jól emlékszem, Arthur Ransome Fecskék és fruskák című könyve volt az egyik, meg egy Sir Francis Drake hajóskapitányról szóló, nagyon izgalmas regény. Egyébként én egészen kicsi voltam, amikor elkezdtem olvasni, ezért mindig meglep, hogy a gyerekeim még nem olvasnak annyit, de azóta nyilván sokat változott a világ. Olvasnak ők is, csak nem úgy, mint mi. Az is igaz, hogy nekem nem nagyon volt más programom a nagymamám kertjében, ezért a helyzet is hozta azt, hogy az olvasás fontos része lett az életemnek.

- Szoktad újraolvasni a régi könyveket? Van olyan szöveg, amit évekkel később megint előveszel?

- Ritkán, mert nagyon kevés időm jut az olvasásra, ez az egyik legnagyobb problémám a jelenlegi életmódommal kapcsolatban. Utoljára talán A varázshegyet olvastam újra, mert emlékeztem, hogy tizennégy évesen nagy hatással volt rám, de csak egy benyomás maradt meg, a részletek már nem. Túl fiatal voltam, amikor Thomas Mann-nak ezt a regényét a kezembe vettem, mégis odavoltam érte. Húsz évvel később újraolvastam, mert látni akartam, mi fogott meg annyira. Nyilván csak a töredékét értettem elsőre, ezért utólag mosolyogtam is azon, vajon mi tetszhetett annyira. A szubjektív és az objektív időről van benne egy nagyon hosszú elmélkedés, az nagyon megmaradt. Nekem az idővel rengeteg gondom van, és már tizenévesen is volt, így azt már akkor is értelmezni tudtam.

- Mostanában jellemzően mit olvasol, és mikor szakítasz rá időt?

- Általában jogi szakkönyveket vagy újságokat olvasok, tehát főként olyan dolgokat, amik a munkámhoz kapcsolódnak vagy amivel próbálom magam továbbképezni. A probléma az, hogy ha a dolgozó, családos ember este elkezd olvasni, akkor elalszik, én legalábbis így vagyok vele. Mostanában azt szoktam csinálni, hogy korán lefekszem a gyerekekkel, és inkább felkelek korábban, lopok magamnak egy hajnali órát, ami csak az enyém, és akkor olvasok.

Bombera Krisztina
Bombera Krisztina

- Ha például vízpartnál nyaralsz, ahol tényleg nyugalom van, oda mit viszel magaddal?

- Én vízparton is mellőzöm a „könnyedebb" olvasmányokat. Se lektűrt nem veszek a kezembe, se bulvársajtót, se női magazint. Mivel ennyire kevés időm van, ezért amikor le tudok végre ülni egy szalmakalappal és egy napszemüveggel, akkor biztos, hogy Spiró Györgyöt fogok olvasni vagy Parti Nagy Lajost, vagy Tolsztojt, ezen kívül más műfaj már nem nagyon fér bele. Utazások előtt a férjemmel állandó neuralgikus pontunk az, hogy minden családtagom bőröndjébe becsempészek néhány kötetet, általában egy-egy orosz klasszikust. Ilyenkor kiröhög a férjem, mert pontosan tudja, hogy nem lesz időm elolvasni, mégsem tudok elindulni ezek nélkül.

- Van olyan utazós emléked, amikor meghatározott helyen egy adott könyvet olvastál, és ez beleégett az agyadba?

- Majdnem minden utazásom alkalmával volt ilyen. Olyan nekem a könyvélmény, mint a parfüm a legtöbb nőnek: ha megveszel egy régi parfümöt, akkor az illata felidézi azt az élethelyzetet, azokat az élményeket, érzéseket, amik ahhoz az illathoz kötődtek korábban. A könyvekkel is így vagyok. Az egyik kedvencem Spiró György Fogság című könyve, azt például a legelső amerikai évemben olvastam. Pontosan emlékszem Brooklynban arra a háztetőre, ahol olvastam, és arra is, mit láttam magam előtt akkor. Óriási élmény volt egyébként pont Amerikában találkozni Spiróval, aki meghívott egy könyvbemutatóra. Büszkén néztem, ahogy kígyóznak a sorok a Fifth Avenue-n azért, hogy autogramot kérhessenek egy magyar írótól.

- Van kedvenc könyvesboltod New Yorkban?

- A Strandet nagyon szeretem New Yorkban, az a helyi alternatív könyvesboltnak számít, ahol nem csak a Barnes and Noble (az egyik legnagyobb amerikai könyváruház - a szerk.) kínálatát lehet megkapni. Szerettem kint azt, amit már végre itthon is meg lehet csinálni, hogy az ember leül egy sarokba és nyugodtan belelapoz a könyvekbe, így nem kell zsákbamacskaként könyvet vennem. Nekem ez élmény volt Amerikában, hogy akár egy napot is eltölthetek a könyvesboltban úgy, hogy a végén vagy veszek valamit, vagy nem, de senki nem szól rám. Ilyenkor bent tudtam ragadni, mintha csak egy könyvtárban lennék.

- A gyerekeidnek milyen könyvet adsz a kezébe?

- A kislányom elsős, a fiam másodikos, utóbbi már olvas is. Arra figyelünk, hogy olyat olvasson egyelőre, ami tényleg érdekli. Elég tudományos érdeklődésű kisfiú, de főként a rejtélyek érdeklik az ufóktól kezdve a kristálykoponyákon át a rovarokig. Amiről azt gondolom, hogy szívesen elolvasná, azt mindig megveszem neki. A gyerekeim egyébként kétnyelvűek, ezért nagyon sokáig csak angolul olvastunk nekik esténként, mert azzal próbáltuk fenntartani a nyelvtudást.

- Milyen könyvek várnak rád most a polcon?

- Több is fut párhuzamosan. Régóta olvasom Ungváry Krisztiánnak a Horthy-rendszer mérlege című könyvét (a kötet a libri.hu oldalán megtalálható). Az utóbbi időben Kosáryné Réz Lola-rajongó lettem, akit korábban nem olvastam, ő most nagy hatással van rám. Valamint itt vár rám Parti Nagy Lajosnak a Szódalovaglás című kötete is. Ezen kívül még pár oldalam van György Péter Apám helyett című könyvéből.