Lázár, Olimpia

Lélektorna a szabadság labirintusában

2013.08.08. 10:53

Programkereső

Fényekkel kivetített békejelen táncoló fiatalok, kardozó lovagok, és fekete gorillák keresztezik utunkat a Szigeten, ahol hathúsz a lángos, hétszáz a sör, magyar szót pedig elvétve hallani. Utóbbin Badár Sándor is elviccelődik, aki szerint Da Vinci Utolsó vacsoráján megtiszteltetés szerepelni.

Szagok és fények állnak össze egy sűrített zenei egyveleggé, ami miatt szinte képtelenség tájékozódni a Szigeten, mert egy idő után minden egyformának tűnik. Jobb híján néhány magyartól, annál több külfölditől kérdezgetjük az elmagyarázhatatlant, mert nagy térképet finoman szólva gyéren raktak ki. Egy felesleges kört megtéve találunk rá végre az OTP Világzenei nagyszínpadra, ahol már a Moana & The Tribe muzsikál a tűző napsütésben. Riszpekt a csapatnak, mert nem csak, hogy hősiesen viselik a negyven fokot, hanem annak a néhány tucat embernek is olyan lelkesedéssel játsszanak, mintha több ezren ugrálnának értük. Az új-zélandi születésű énekesnő, aki egyébként filmrendező is, a soul-t és a reggae-t elegyíti tradicionális maori motívumokkal, de úgy, hogy az tényleg átmozgatja a lelket. Az egy órás koncert legvégén igen csak meglepődünk, amikor a két törzsi táncos leugrik a színpadról és a közönség sorai között cikázik még vagy öt percen át. Ám mi ez az utolsó produkció a majomjelmezbe bújt színészekhez képest, akik a Fidelio KultúrZónában mászkálnak négykézláb.

 Badárral az Óperencián is túl

Mert mászkálnak, legalább hárman és még fényképezkednek is a járókelőkkel. A 16 múzeumot felvonultató Múzeumi Negyedben lovagok kardoznak egymással, már-már vérre menően.  A gólyalábasok mögött feltűnik Badár Sándor is, aki saját bevallása szerint soha nem készül fel előre, hogy mit fog mondani, hanem inkább kilövi a nyilait a közönségre, és csak azután göngyölíti fel a mondandóját. Mesél az Óperencián túli kalandjairól, - ami szerinte Vlagyivosztok után a tenger felénél kezdődik - és a festményekhez fűződő viszonyáról. - Nem tudnék választani, hogy az Utolsó vacsorán vagy a Reggeli a szabadban című festményeken szerepelnék-e szívesebben, mert az előbbin megtiszteltetés, utóbbin viszont dicsőség jelen lenni - válaszolja a színész, humorista a rendhagyó kérdésre, majd hozzáteszi, hogy készült már róla ugyan portré, de az őt megfestő Novák Eriknek elfogyott a vászna egy alkalommal, ezért átfestette a barátjáról készül képet.

Torreádor a techno ellen

A Fidelio háza táján a stand up comedy mellett jól megfér az Operasziget is, ahol az Operaház fiatal művészei adnak elő részleteket többek között Puccini, Mozart, és Bizet műveiből. Kálmán Péter operaénekes itt műsorvezetőként is szerepel, a külföldiek kedvéért pedig angolul is elmondja rövid összekötőit. Olyan erő koncentrálódik a színpadon, hogy még a háttérből folyamatosan behallatszódó tuccogást is elfelejtjük, amikor Szegedi Csaba belekezd a Torreádor-dalba. A művészek egyébként utcai ruhában vannak, ezért az az érzésünk támad, mintha próbán lennénk. A közönség soraiban éppúgy találni szalmakalapos, sört iszogató fiatal srácot, mint középkorú operarajongót. Eközben alig vesszük észre, hogy besötétedik, és a tömeg egyként kezd el hömpölyögni egy bizonyos irányba.

Budapest felett az ég

Egy fekete hajú férfi lépdel a közönség felett öltönyben, messziről úgy látszik, mintha valamiféle alvilági isten szállt volna alá, aki a lábával, bábként mozgatja azt a több tízezer embert a Nagyszínpadnál. Pedig csak Nick Cave mozog már-már parodisztikusan könnyedén az őrjöngő rajongók között, és énekli sorban a slágereket, kezdésként a We know who U R-t. Az emberek tombolnak, egy fiatal nő pedig azt magyarázza az éppen mellette állónak, hogy Nick Cave És meglátá szamár az Úrnak angyalát című regényéből írta a szakdolgozatát. A From her eternity című szám után szinte érezzük, ahogy leszáll mögénk egy angyal és belefúj a hajunkba. A Berlin felett az ég című filmben is hallható dalra ugyanis láthatóan megmozdul a közönség, olyan, mintha valami pokolbéli bálon mulatnánk. Viszonylag kevés az új szerzemény, többségében a régi dalok játsszák, aminek a rajongók hallhatóan örülnek.  Bevalljuk töredelmesen, hogy a Nick Cave and the Bad Seeds abszolút az est csúcspontja, szerettük a már-már bájosan sután mozgó énekest, de átrohantunk volna a Csík zenekarra is. Mindezt csak feltételes időben, mert hajszálpontosan egy időben lépett fel a két banda. Ezt az egybeszervezést nyilvánvalóan a Nick Cave-ékkel ugyanabban az idősávban fellépők sínylik meg, a Csík mellett például a Neo is. Kárpótlásul legyen elég annyi, hogy a magyar zenekarokat többet láthatjuk, mint a költőherceget.

Ami ma lesz

Nap végére érezzük, hogy a lábunk tele van vízhólyaggal és már hajnalban izomlázzal küzdünk, ennek ellenére holnap is kilátogatunk a Fesztiválköztársaságba, mert fellép például a Ska-P, bár a PASO-val egy időben. Viszonylag késő este a társadalomkritikus punk banda, a Bad Religion mozgatja majd meg a pogózni vágyókat, de aki elhalkulna belül, látogasson el a Dányi-Molnár-Vadas: Nyúzzatok meg című darabjára a Fidelio Összművészeti Színpadához.