Etelka, Aletta

A bor melankóliája – ünnepi Kistehén koncert az Átriumban

2013.12.10. 15:14

Programkereső

A bor melankóliája címmel ad koncertet december 20-án az Átriumban a Kistehén zenekar. A rendhagyó melankolikus estről a Kistehén zenekar frontemberével, Kollár-Klemencz Lászlóval beszélgettünk.

-A bor melankóliája - számos asszociációt ébreszt. Elsőként Hamvas Béla alapműve, A bor filozófiája juthat eszünkbe, de a sor persze hosszan folytatható. Nektek honnan jött a gondolat?

-Az köztudott, hogy ezeket a melankolikus esteket mi már csináljuk egy pár éve. Az kevésbé, hogy mindez egy soha véget nem érő, hideg télhez kötődik, amikor is ültem bent a meleg szobában, és megírtam egy teljes albumot. Ezeket a dalokat nem szántam kifejezetten melankolikusnak, egyszerűen úgy sikerült, merthogy igencsak hosszú volt az a tél. Így született meg az első melankolikus (Ember a fán, 2008) Kistehén lemez. Az pedig már valahogy természetesen adta magát, hogy ezeknek a daloknak külön esteket kell biztosítani. Bár ugyanúgy Kistehén számok, de a személyesebb hangvételűk miatt, másfajta katarzist idéznek elő a közönségben. Így kezdtük el annak idején a Trafóban, majd nagyon sok helyen, így vidéken is, létrehozni ezeket az előadásokat, aminek a december 20-i állomása az Átrium. S ha már így rákérdeztél az est címére, azt tudom mondani, hogy úgy igazán az én fejemben a melankólia valahol ott van, ahol Menzel kereste a pincelépcső hetedik vagy nyolcadik fokán a sör ideális hőmérsékletét. Vagyis számomra a sör az, ami ezt a jó kis kelet-európai melankóliát jobban visszaidézi, mint a bor, ami - legalábbis szerintem - inkább egy dúsabb, burjánzóbb és talán egy kicsit tolakodóbb ital. Közben meg az is igaz, hogy ilyenkor télen, amikor szép lassan elcsendesedik minden, és megyünk az ünnepek felé - ami egy nagyon szép folyamat -, akkor a megnyugvás, a befelé fordulás szerves velejárója a bor. Egyébként meg valóban adott volt, hogy A bor filozófiájából nyissunk, vagy annak egy részeként beszéljünk a bor melankóliájáról is. A részletek kibontását azonban rábízom majd a résztvevőkre - az írókra, a költőkre -, akik majd jobban belemennek ebbe a bor-melankólia kapcsolatba.

Kistehén
Kistehén

-Ha már a közreműködőket említetted, kik lesznek az est vendégei?

-Egész pontos névsort még nem tudok mondani, de két nagyon közeli barátom biztosan itt lesz. Az egyikük, Grecsó Krisztián zenélni is fog velünk, Tenigl-Takács László pedig, aki egyébként a buddhista főiskolán tanár, szintén aktív részt vállal az esten. Az azonban még egy nyitott dolog, hogy rajtuk kívül kik tudnak még eljönni. A zenészek közül két élő legenda - Másik János és Lantos Iván lesz a vendégünk, így nagyon büszke vagyok arra, hogy ők is társaim ebben a melankolikus mély vagy inkább magasrepülésben.

-Hogy áll össze ez a kulináris élménnyel megfűszerezett zenés-irodalmi előadás?

 -Alapvetően ez a melankolikus estünk egy nagyon erős zenei anyagra, és kötött szerkezetű dramaturgiára épül, de a program maga egy kicsit mindig változik. Nyilván a mostani koncertet is igazítani fogjuk a helyszínhez és a tematikához. Eddig ezeknek az esteknek ugyanis a meghittségük volt erős, ahol a közönség is belesimult ebbe a csendes és visszafogott hangulatba. Ezúttal a bor hatására talán frivolabb lesz a felütés, mint máskor, és a melankóliának valószínűleg a fád humora fog kidomborodni jobban. Ez persze abszolút tőlünk függ, meg persze az íróktól és a közönség reakcióitól. Az est eleve borkóstolással indul, majd lesz egy kis felolvasás valamelyik szerzőtől, ezután pedig mi zenélünk. Ezek mindvégig így felváltva követik egymást, vagyis egy kis irodalom a melankóliáról, egy kis borkóstolás, zene, szóval így zajlik majd.

-Mondhatjuk, hogy ez a mostani melankolikus est egy sokműfajú, ínyenc kísérlet is egyben?

-Ezt valóban most csináljuk így először, de minden adott szerintem ahhoz, hogy ez jól működjön. Eleve jó a helyszín, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak az Átrium rendszeres látogatói, de a mi törzsközönségünk is szeretni fogja ezt az előadást, mivel ez egy nagyon idevaló program. Az irodalommal az első pillanattól kezdve összekötjük a melankóliát, az pedig, hogy ezen az esten a vers és zene kiegészül a borral is, ráadásul mindez egy ilyen ünnepváró időszakban szólal meg, az már több mint ígéretes. Arról nem is beszélve, hogy koncert közben az emberek egy kicsit buliban fogják magukat érezni, ahol ki-be járkálhatnak és iszogathatnak, miközben jön egy felolvasás, vagy éppen zenét hallgatnak. Tehát ez most nem egy klasszikus kőszínházszerű előadás lesz, amikor az emberek ülnek mozdulatlanul a székükön és csendben figyelik, hogy mi történik a színpadon, hanem ennél jóval kötetlenebb, performance-jellegű együttlétre számíthatnak a nézők. Bízom benne, hogy a közönség velünk együtt fogja élvezni ezt a koncertet, mert egy előadást nemcsak a fellépők, de a hallgatóság is életben tart, amikor éppen megszületnek a dolgok. Tehát nagyon remélem, hogy olyan lesz ez az előadás, amilyennek elképzelem: egy laza, és jó hangulatú, szép téli este karácsony előtt.