Pandora, Gabriella

Vámos Miklós: "A nagy abbahagyók közé tartozom"

2015.08.31. 09:23 Módosítva: 2015-08-31 14:54:28

Programkereső

Tudta, hogy Vámos Miklós szabadidejében komolyzenét ír át gitárra, és ezzel fel is szokott lépni? Az író húszéves koráig saját maga is dédelgetett zenei ambíciókat, aztán hosszú szünet után pár éve ismét adózik egykori szenvedélyének. Most egy Beatles-kötettel hajt fejet ifjúkorának kedvenc csapata és meghatározó zenei élményei előtt: az új könyv a magyarra fordított (vagyis szerinte inkább „ferdített”) dalszövegek mellett emléktöredékeket, személyes vallomásokat is tartalmaz. Vámos Miklós arról mesélt nekünk, hogy miért ódzkodik a műfordítástól, megbánta-e, hogy annak idején kettétört a zenészkarrierje, és hogy hogyan is lett Tiborból Miklós.

Beatles és én cím hallatán korábbi regénye, a Márkez meg én ugrik be. Biztos nem véletlen a címadás.

- Igazából de. Én azt a címet szántam neki, hogy Beatles-zümmögő, de Barna Imre szerkesztő felhívta a figyelmemet, hogy dalszöveget nem lehet zümmögni. Kapkodva kerestünk mást, és ő mondta, hogy legyen A Beatles meg én, erre azt javasoltam, hogy legyen csak Beatles és én, így kikerülhető a „The”-probléma. Azért nem „meg én”, mert az a Márkezé volt, és több ilyet nem akartam. 

- Hogyan jött az ötlet, hogy dalokat fordítson? Korábban a fordítás nem volt a profilja.

- Valóban nem fordítok irodalmat, mert nagyon átírom a saját ízlésem szerint a szövegeket, és belátom, hogy az nem helyes. Ugyanakkor az a véleményem, hogy pusztán lefordítani a Beatlest nem érdemes, akit érdekel, próbálja elolvasni angolul. Úgyhogy én a dalok nyomán, inkább azok ihletésére új szövegeket írtam, amelyek azonban jól fekszenek a zenére, könnyű őket énekelni. Nagy részüket elő is adtam korábban Bornai Tiborral és másokkal. Felkérésre készült a könyv, az Európa Kiadó keresett meg, azt mondták, nagy magyar költők rockdal-fordításaiból szeretnének sorozatot indítani. Én ugyan nem vagyok költő, és talán nagy sem, de kérték, kezdjem én, és gyorsan elhappoltam a Beatlest. A kötet 40-45 Beatles-számot tartalmaz, de bekerült körülbelül húsz másik is olyan előfutároktól és kortársaktól, mint Elvis Presley, Bob Dylan, Simon and Garfunkel. Összekötő szöveget is írtam hozzájuk, az ezzel kapcsolatos emlékeim ezek, és szerelmi vallomásaim a rockzenéről.

Vámos Miklós
Vámos Miklós
Fotó: Az író hivatalos Facebookja

- Segítséget jelentett, hogy a lánya fordító?

  - Ő már csak múlt időben fordító, 10 éve Londonban él, egészen mással foglalkozik. Az angol nyelvvel továbbra is szoros a kapcsolata, számítógépes honlapok és egyéb felületeket tartalmait írja angolul. Gyerekként jött ki velem Amerikába, amikor tanítottam a Yale-en, ott járt iskolába. Én is elég jól megtanultam angolul. Egyszer fordultam hozzá, a Norwegian Wood esetében. Hogyan fordítsam ezt a két szót: Norvégiai fahasáb? Norvég erdő? Kiderült, hogy ez Liverpoolban olcsó faborítást jelent, azaz lambériát. Így is fordítottam, ha előadom, mindig kacag a hallgatóság. A magyar nyelv abban is különbözik az angoltól, hogy nálunk be kell tartani a prozódiát, angolul bármely szótagot, akár rövid, akár hosszú magánhangzós, bárhogyan lehet énekelni, a rövidet hosszan, a hosszút röviden. Magyarul ez nem megy, ettől olyan nehéz a dalok fordítása. Ráadásul az angol szavak sokkal rövidebbek magyar szavaknál, kellett némi játszadozás, míg rátaláltam a megfelelő sorokra.

- Miért pont a Beatlest választotta?

- Vitathatatlanul a Beatles volt a legnagyobb zenekar, a 60-as évek közepétől máig nem akadt ilyen hatású csapat. Rockzene előttük is volt – Elvis, Chuck Berry, Budy Holly, stb. –, a Beatles legfőbb újítása a vokális hangzás volt. A korai rock and rollban egy szólóénekes őrjöngött, s egy minizenekar kísérte, a Beatles pedig kitalálta, hogy két, három, négy szólamban énekeljenek, ahogyan az a Twist and Shout jellegzetes vokáljában éppen hallható. Jó pillanatban találták el ezzel a világ tizenéveseinek idegeit. Hiába működik a Rolling Stones máig is, hiába van Mick Jagger ereje teljében, a Jagger-Richards páros szerzőként soha nem jutott el arra a szintre, mint a Lennon-McCartney. A Beatles kreatív hagyatéka óriási, mintegy ötszáz dal. Az igazán jó számokat akkor írták, amikor már nem léptek föl, hanem beköltöztek a stúdióba hosszú hónapokra. Előttük az albumot mellékesnek tartották a koncerthez képest. A klipet is ők találták föl, még celluloid filmre. A mi időnkben két részre oszlott a magyar rockerek csapata, voltak a „bitliszesek” meg a „rollingosok”. Ahogyan nálunk három magyar zenekar hívei alkottak kasztot: Illés, Metro, Omega. Végül az Illés lett az aranyérmes, Bródy szövegei miatt.

- Zenetörténeti jelentősége mellett a fiatal Vámos Miklósnak mit jelentett a Beatles?

- A bulikat. Ez az az időszak volt, amikor ha egy szám közben valaki felordított, hogy „az nem úgy van”, a zenekar visszaordított, hogy akkor gyere föl. Adtak neki egy gitárt, beszállhatott, eljátszhatta. Nem volt merev különbség a zenekar és a hallgatóság között. Jobban mondva „táncolóság” között, mert a rock – akkori szóval beat – tánczene volt az ősi időkben. Az első két Beatles-lemezen sok olyan zene szólt, amire jól ki lehetett dobni a lányokat, ez persze tilos volt. Hozzánk sokáig nem jöttek be a lemezek, a Szabad Európa Rádióból főleg a surrogás hallatszott. A Bosch nevű kultúrházba jártam a Balzac utcába, ott játszotta az Illés a külföldi számokat. Szinte észre se vettük, mikor egyszer csak átváltottak magyarra, amivel aztán óriási sikerük lett. Franciás voltam, nem értettem az angolt, de a ritmikus és hangos zene képviselte az üzenetet: lázadjunk fel minden ellen, és aki húszévesnél idősebb, az nem normális; a szülők elmebetegek, amit mondanak, az hülyeség, amit az iskola mond, pláne. A Délibáb utcában nőttem fel, gyalog is haza tudtam menni éjjel a Boschból, ha már nem volt tömegközlekedés. A BVSC-nek a mostani Eötvös 10 helyén lévő klubjába is jártam, nagy ritkán a Várba, de oda csak tagságival engedték be az embert. Én ugyan ismertem Bródyt, át tudtam surranni.

Vámos Miklós
Vámos Miklós

- A Gerilla zenekarral egyfajta ellenzéki banda voltak, komoly vegzálásoknak tették ki Önöket, többek közt ezért is hagyta abba a zenélést 20 évesen. Ennek ellenére megérte?

- Az ember életében ezt a kérdést nem lehet feltenni. Van azért sorsszerűség. Úgy kellett lennie mindennek, ahogyan történt, ilyen alapon nincs mit megbánni, nem is történhetett volna másképp. Rengeteget tanultam a Gerilla együttest körülvevő nagy baráti társaságtól, amelybe én csak szegről-végről tartoztam, mert jóval fiatalabb voltam. Zenekari társam, Berki Tamás is idősebb volt nálam négy évvel. Ez már-már apapótlék egy tizenöt évesnek, főleg, ha az apja nem játssza jól a szerepét. Ők elfogadtak mint gitározó rövidnadrágost. A rendőrség hiedelmével ellentétben nem a rendszer ellen lázadtak, hanem a rendszert akarták megjavítani, hogy igazi szocializmus legyen. Ezért rengeteget tanultak, divat volt három szakra járni a bölcsészkaron, állandóan önképeztek, szellemi vetélkedőket játszottak. A Félnóta című regényemben írtam erről a korszakról. Sok előnye és hátránya is volt, de hát ez így van: mindennek van színe és fonákja. Nem lehet csak jót kapni, Isten nem adhat mindent egy helyre. Végeredményben jól kerültem ki ebből az egészből: nem vettek fel ugyan a bölcsészkarra, akkor lapítottam, egy évvel később, mikor enyhébbek voltak a viszonyok, becsusszantam a jogi karra, elvégeztem, és a bonyodalmak ellenére lényegében háborítatlanul író lettem, és úgy érzem, hogy tisztes és szép karriert futottam be. Azt a nagyképű mondatot is elmondhatnám: nem hiszem, hogy sokkal többet lehetett volna a képességeimből kihozni. Bizonyos dolgok szerencsétlenül alakultak, a többségük szerencsésen, nincs panaszom.

- Húszévesen teljesen meg is szakadt a kapcsolat a Gerillával?

- Akkor igen, mert kiléptem, de az említett baráti társaságban már korábban kiközösítettek. Azt mondták, kispolgár vagyok. Nem mindenben tudtam velük egyetérteni, és éreztették velem, hogy egy ilyen kis pisis ne vitatkozzon. Csakhogy én higgadtan, de mindig vitatkozom, ha nem értek egyet. Mára már rendeződött a kapcsolat, mindenkivel beszélek. Berki Tamással nem is szakadt meg a kommunikáció, csak kicsit szünetelt, aminek az az oka, hogy az egész vegzálásnak ő volt az igazi áldozata: tíz évig nem jelenhetett meg lemeze, és egyéb súlyos gondjai is voltak, míg én szépen boldogultam íróként. Mikor publikálni kezdtem, a Gerilla együttes miatt változtattam keresztnevet; azért lettem Tiborból Miklós, hogy a stigma ne legyen rajtam. Ez persze nem sikerült maradéktalanul.

Vámos Miklós és Bornai Tibor
Vámos Miklós és Bornai Tibor
Fotó: Béla Szalóky

- 42 év elteltével 2012-ben, a Szitakötő bemutatójakor aztán újra a kezébe vette a gitárt. Ekkor kezdett el Bornai Tiborral közösen koncertezni. Milyen irányba vitte az akkor támadt nagy lendület?

- Véletlenül, egy hirtelen felindulásból vett Fender gitárral kezdődött újra a zenélés. Bornai átjárogatott, gitározgattunk, eleinte csak Beatlest, az volt a legkisebb közös többszörös. Mint amikor két roma zenész találkozik, és azt kérdik: mit tudsz? Erre a két gitár plusz két énekhang felállásra kezdtünk el aztán saját számokat írni. Aztán én igyekeztem megvalósítani régi vágyam, elmélyültem a kottaolvasásban, gitártanárhoz jártam. Klasszikus darabokat kezdtem játszani, amelyek többsége nem gitárra, hanem zongorára vagy vonósnégyesre írt darab. Bornai szerencsére követett ebben, és aztán írtunk hozzájuk szövegeket. Így jött létre egy Schumannt, Lisztet, Beethovent, Bartókot, Vivaldit felvonultató repertoárunk, amit Vámos Classics vagy Bornai Classics címmel szoktunk előadni. Éppen ma is tanultunk egy újat, egy Kodály-dalt, ami nagyon szép, csak nehéz leklasszikusgitározni a kíséretet. De játsszuk továbbra is a saját szerzeményeket is. Körülbelül 100 számot tudunk aktívan és 50-et passzívan. A koncerteken ketten vagyunk Bornaival, de a BJC-ben volt tavaly egy sorozat, ott hívhattunk vendégeket, föllépett velünk Tolcsvay László, Falusi Mariann, Szinetár Dóra, és mások. Az A38 hajón is tartottunk 3-4 koncertet, mindig más dalokat adtunk elő. Néhány hónapja beszereztem egy elektromos zongorát, tervezem, hogy békés, idős éveimben megtanulok rajta játszani. Sok örömöm volt a muzsikálásban, most kevesebb idő jut rá, mert egy regény végén vagyok, és egész egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a sok utazást.

Vámos Miklós
Vámos Miklós

- Ez a könyv, a Hattyúk dala kétezer évet átfogó történelmi regény lesz. Az Apák könyvéhez hasonló nagyszabású vállalkozás?

- Mennyiségben kétszer akkora, de nem az a lényeg. A történet a jelenből indul és halad a múlt felé, a keresztény időszámítás kezdetéig. A legnagyobb nehézségű fejezetek vannak hátra, most a 600-as években, az avaroknál tartok. Azokról a századokról már nagyon kevés az adat. Következnek még a kelták, rómaiak. A helyszín Pécs és környéke. A Hattyúk dala voltaképpen egy rejtélyes kéziratról szól, amit a jelenben és minden előző században próbálnak megfejteni, és ritkán sikerül. Ahogyan megyünk vissza az időben, már nincs papír, fába vésik, annak előtte kőbe, végül marad a szájhagyomány.

- A Klubrádión régen hallható volt Kalózadás címmel egy műsora. Most, hogy az új könyv leköti az idejét, ilyesmire se jut energia?

- Tavaly decemberben abbahagytam. Én a nagy abbahagyók közé tartozom. Amikor úgy érzem, hogy valamit már nem tudok jobban csinálni, abbahagyom. Így hagytam abba a tévézést is. Az élő rádióműsorba mindig meghívtam egy zenészt, beszélgettünk, majd előadtunk valamit vagy az ő repertoárjából, vagy közismert dalokat. Szörényi, Bródy, Zorán, Koncz Zsuzsa, Kiss Tibor, Pély Barna, Szalóki Ági, Herczku Ági, Palya Bea is járt nálam, és még sorolhatnám, 70-80 Kalózadás volt. Csodás dolog profikkal zenélni. Az általam leferdített Beatles-számok egy részét is eljátszottuk. A rádióműsorral együtt a zenélés egy csomagnak látszik, és nekem az a tapasztalatom, hogy ha könyvet adok ki egy csomagnak látszó valamiből, az azt is jelenti, hogy nagyjából a vége felé jár. Szóval lehet, hogy az én színpadi zenélésem elhalkul kicsit. De ez nem jelenti azt, hogy a saját szalonomban nem játszom tovább. Hogy egyedül vagy a társakkal, az majd alakul.