Etelka, Aletta

Amit csak kevesen tudnak az újkori olimpiákról

2016.08.10. 14:03

Programkereső

És azt tudta, hogy Hajós Alfréd az úszáson kívül is szerzett olimpiai aranyérmet? Ráadásul nem is sport kategóriában! Olvasson tovább, és ismerje meg az újkori olimpiák kevésbé ismert művészettörténetét! A 99percentinvisible.org cikke.

Egy holland építész, aki az 1928-as olimpiára tervezte a téglaborítású stadiont Amszterdamban, egy ma már talán hihetetlennek tűnő díjat nyert: egy olimpiai aranyérmet. Míg a sportolók atlétikában, úszásban, gimnasztikában versenyeztek az érmekért, addig Di Stijl dizájner az építész kategóriában hozta el az aranyérmet. Ráadásul pont abban az évben, amikor az olimpiai játékok vendéglátója a szóban forgó stadion volt.

amszterdam olimpiai stadion
Fotó: Branko Collin; Flickr.com

Jan Wils mellett még számos dizájner és művész nyert olimpiai érmet abban az évben több kategóriában, a várostervezéstől a festésig; több mint 1000 művet neveztek 18 országból.

Sőt. Hajós Alfréd, a magyar úszóolimpikon 1896-os két aranyérme után 28 évvel később újabb érmet szerzett az 1924-es olimpián. Akkor azonban már nem sportolóként „állt rajthoz”.

Az olimpia kevésbé ismert „művészettörténete”

Talán nem annyira közismert, hogy 1908-tól kezdődően az újkori olimpiák részét képezte a „művészolimpia” is, a kiállításokat sporteseményekkel párosították.

Pierre de Coubertin báró, aki megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (International Olympic Committee), és vezető szerepet játszott az ókori játékok újjáélesztésében, történetíróként és tanítóként különösen érdeklődött az ókori görögök és az ókori atlétikai versenyek iránt, és meglátta bennük a sport pedagógiai szerepét. Ennek is köszönhetően végül 1896-ban megrendezték az első újkori olimpiát Athénban, melyet teljes egészében a NOB felügyelt.

Pierre de Coubertin
Pierre de Coubertin
Fotó: wikipedia

Coubertin olimpiai víziója azonban ekkor még nem volt teljes, de nem véletlenül tartotta magában további elképzeléseit; az első években nem szerette volna „túlbonyolítani” az olimpiai játékokat. 1906-ban fedte fel ötletét az olimpiai bizottságnak, mégpedig azt, hogy öt művészeti kategóriában is osszanak érmeket; építészet, irodalom, festészet, zene és szobrászat. Ahogy a sportversenyeken, úgy ezekben a kategóriákban, a „Múzsák öttusájában” is csak amatőrök indulhattak.

Az elképzelés nem is volt annyira a földtől elrugaszkodott, mint amilyennek első hallásra tűnt; egyes vélemények szerint már az ókori játékokon is díjat osztottak éneklés és zenélés kategóriákban.

 Ahogy Coubertin fogalmazott:

Az olimpiák aranykorában, a képzőművészetek és a sport harmonikus egysége teljesítette ki a játékok dicsőségét. Ez most ismét valósággá válik.”

A modernkori olimpiákon a művészeti kategóriákban olyan művekkel lehetett nevezni, melyeket a sport inspirált. Ez vezette az építészeket arra például, hogy atlétikai stadionokat, sportlétesítményeket, komplexumokat, uszodákat, sőt, sísáncokat hozzanak létre. Olyan alkotásokkal lehetett nevezni, amelyek korábban még sehol nem voltak kiállítva. Ez alól csak az építészeti kategória képezett kivételt; itt ugyanis az építészeti tervek mellett már megvalósult épületekkel is lehetett nevezni.

Klasszikus zene is felcsendül majd Rióban

Találja ki, mely sportágak eredményhirdetése alatt csendül majd fel klasszikus zene az augusztus 5-én kezdődő Rio de Janeiró-i olimpián!

A művészeti versenyeknek eredetileg már az 1908-as római olimpián szerepelniük kellett volna, de a Vezúv kitörése miatt az utolsó pillanatban Londonba helyezték át a játékokat, és ezzel meghiúsultak a tervek.

Az 1912-es stockholmi olimpián azonban már megrendezték a művészeti részt is, ami kezdetekben inkább csak egy mellékszál volt az olimpián, csupán néhány nevezés érkezett, de a következő évtizedekben új lendületet kapott a kezdeményezés.

Az 1920-as években már egyre nőtt a nevező művészek száma, ezért a meglévő öt alapkategóriát kisebb ágakra osztották fel, így jöttek létre a következő kategóriák;

  •  az építészeten belül a várostervezés
  •  a festészet kategóriája kibővült a grafikával és rajzzal
  •  a szobrászat két részre bomlott; a szobrokra és a „domborművek, rozettákra”
  •   a zene három részre szakadt; dal; a nagyobb, hangszeres előadású művekre és az egyedi hangszerre.
  •  az irodalom pedig a lírára, az epikára és a drámára.

Az 1940-es évekre egyre népszerűbbé vált az olimpia művészeti ága, és egyre nagyobb tömegek vettek részt a kiállításokon.

Az olimpiai bizottságot azonban egyre nagyobb aggodalommal töltötte el az, hogy míg az olimpia eredetileg amatőr résztvevők számára lett kitalálva, a művészeti versenyeken szinte már csak profik indultak. Épp ezért úgy döntöttek, hogy az 1948-as londoni játékok után nem rendezik meg többet az olimpiának ezt a részét. Voltak ugyan próbálkozások a következő években, hogy újjáélesszék a hagyományt, ha nem is a versenyekben, de legalább hivatalos kiállításokban, de végül ez is hamvába halt.

Néhány díjazott a művészeti kategóriákban:

  • Walter W. Winans az Amerikai Egyesült Államok színeiben nyert érmeket lövészetben az 1908-as és 1912-es olimpián, utóbbin az An American Trotter című szobrával is sikerült megszereznie az aranyérmet.
  • Hajós Alfréd 1896-ban két aranyat nyert úszásban, majd 28 évvel később egy stadiontervével szerzett ezüstérmet (Lauber Dezsővel közösen).
  • A brit John Copley az olimpiák történetének legidősebb díjazottja; 1943-ban, 73 évesen szerzett ezüstérmet egy rézkarcával.
  • Pierre de Coubertin maga is nyert érmet, mégpedig az 1912-es olimpián Óda a Sporthoz című költeményével, melyet álnéven nevezett a versenyre – ő volt az első aranyérmes az irodalmi ágban.