Valér

Csak egy köpés, és máris tiszta!

2016.11.02. 09:32

Programkereső

Anny Aviram több mint 40 évig volt a Museum of Modern Art (MoMa) restaurátora. Ezalatt az idő alatt gyakran ő tisztította meg a portól és egyéb szennyeződésektől a felbecsülhetetlen értékű festményeket, például Picasso képeit és más mesterműveket.

Most elárulta, mi volt az egyik leghatékonyabb módszer, illetve anyag, amivel a tisztítási procedúrát végezte: saját nyála. (A gyakorlat első olvasatra furcsának tűnhet, pedig a technikát századok óta használják és tudományos alapja is van.)

A nyállal tisztításról több tanulmány is született, az egyik a The International Institute for Conservation of Historic and Artistic Works nevű szervezet honlapján is olvasható; ebben leírják, hogy az emberi nyál használata a piszkos felületeken egy több generáción átívelő gyakorlat. A tanulmány szerzői megvizsgálták az eljárás tudományos alapjait is kromatográfiás módszerrel, és arra jutottak, hogy a nyál egy bizonyos összetevője, az alfa-amiláz játssza a főszerepet a tisztítási folyamatban.

GettyImages-490036479
Fotó: Rob Stothard / Getty Images Hungary

Az amilázok a keményítő cukrokká bontását végző enzimcsalád, amelyek egyaránt megtalálhatók növényekben és állatokban. Az ember szervezetében a nyálban és a hasnyálmirigy váladékában fordul elő. Keményítő tartalmú élelmiszert elég sokáig rágva enyhén megédesedik az ember szájában, ami az enzim működésének a következménye. 1833-ban a francia Anselme Payen fedezte fel árpamalátában, és diasztáz nevet adta neki.[1] Ez volt az első enzim, amit felfedeztek. Ma már géntechnikával is készítenek α-amilázt.[2] (wikipedia)

Hasonló összetevővel rendelkezik pl. a kenyér (kelesztési folyamatkor jön létre) és egyéb mikroorganizmusok is, amelyekkel hatékonyan lehet helyettesíteni a nyálat, mely elsősorban az aranyfelületek tisztítása során a leghatékonyabb.