Auguszta

Mozart tényleg okosabbá tesz?

2016.11.10. 08:20

Programkereső

A Mozart-effektus régóta óriási népszerűségnek örvend, és bár többször megcáfolták, sokan még mindig esküsznek rá: a klasszikus zene segíti a tanulást. De mi van akkor, ha valaki inkább Rihannáért rajong?

A diákokat két csoportba lehet osztani egy elcsépelt mondás szerint: van, aki úgy szeret tanulni, hogy közben a háttérben szól a tévé/rádió/Youtube, és van, aki csak teljes csendben tud koncentrálni. Ezzel a kategorizálással mindig bajban voltam, ugyanis életkoromtól függően változtak a tanulási szokásaim. Általános iskolában csak úgy tudtam délután leülni tanulni, hogy a háttérben kedvenc meséim, majd sorozataim szóltak a tévében. Szabályosan rettegtem teljes csendben tanulni. Aztán gimnáziumban, majd az egyetemen hozzászoktam a csendhez, olyannyira, hogy egyenesen zavart, ha valami vagy valaki ebbe belerondított.

GettyImages-500631104
Fotó: Andrew Burton / Getty Images Hungary

A legutóbbi, különösen húzósra sikerült vizsgaidőszakban viszont történt valami. Pacsirta-típus vagyok (még egy tipikus kategorizálás!), azaz korán kelek és délelőtt szeretek tanulni. Az anatómia tételek viszont megkeserítették az életemet - nem tudtam nekiállni a tanulásnak, nem fogott az agyam, és úgy éreztem, minden elvonja a figyelmem az utált tantárgytól. Valószínűleg épp valamilyen szörnyen száraz anyag elől menekültem a Youtube-ra, mikor bevillantak régen, akkor még kétkedve olvasott érdekességek a Mozart-effektusról, azaz arról a jelenségről, hogy Mozart zenéje segíti a tanulást - vagyis kicsit bulvárosítva: Mozart okosabbá tesz. Ez még mindig jobban hangzott, mint az izomzat vagy egy EKG-görbe felépítése, úgyhogy

rákerestem a Yotube-on tanulást segítő klasszikus zenékre - és aranybányára bukkantam.

A videómegosztó ugyanis tele van kifejezetten tanulási és relaxációs célból összeválogatott klasszikusokkal - Beethoven, Mozart és Chopin is több milliós megtekintést ért el két óra hosszúságú best of-válogatásával. Ezek a válogatásvideók óriási segítséget jelentettek a vizsgaidőszakban. Nemcsak könnyebben tudtam visszatérni a tételeimhez, de segítettek relaxálni, így máris nem volt olyan nehéz felkelés után egyből nekivágni a tanulásnak.

A zene jótékony hatása közismert, a klasszikus zene erejéről pedig egyenesen legendák keringenek. Valószínűleg mindenki belefutott már a klasszikusok hatására szebben növő paradicsomokba, és egyre szélesebb körben elterjedt az a gyakorlat is, hogy a gondos anyák már a pocakban igyekszenek Müpa-bérletest faragni a születendő csecsemőből. Azt viszont kísérletek igazolják, hogy a

zenészek jobb verbális képességekkel, fejlettebb verbális memóriával, jobb téri-idői orientációs képességekkel rendelkeznek; a zenetanulás kedvezően hat a nyelvi képességekre; a zene tréningeket pedig diszlexiásoknál is régóta sikerrel alkalmazzák.

Egyes elméletek szerint agyunk különböző tevékenységeknél más-más rezgéseket, hullámokat bocsát ki, amikor pedig tevékenységet váltunk, az agyunknak időre és energiára is szüksége van a finomhangoláshoz. A zene ebben segít, azaz egy bizonyos alaprezgést biztosít az agyunknak. Mások szerint a zenetanulással agyunk "fittsége" fejlődik, vagyis aktívabbá válnak a hangok feldolgozásáért felelős agykérgi területek, ez pedig segít a beszédértésben és abban, hogy ki tudjuk szűrni a beszédet a zajos környezetben, és jobban tudjunk koncentrálni.

A legelterjedtebb pszichológiai elmélet szerint a zene stresszoldó hatású, javítja a kommunikációt és fejleszti a hatékonyságot. Ehhez kapcsolódik a hatalmas karriert befutott Mozart-effektus amit Don Campbell fejtett ki könyvében. Az elmélet szerint Mozart zenéje növeli a teljesítményszintet és a produktivitást azzal, hogy csökkenti a stresszt és a feszültséget, elfedi a zavaró hangokat és hozzájárul egy saját kis privát szféra kialakításához. Az elmélethez rengeteg kísérlet kapcsolódik. Az egyik leghíresebbet Frances H. Rauscher végezte: eredménye szerintazok a diákok, akik 10 percig hallgattak egy részletet Mozart D-dúr szonáta két zongorára című művéből, jobban teljesítettek egy térbeli logikát igénylő teszten mint azok, akik kortárs zenét hallgattak vagy nem részesültek zenei élményben. A kísérletet patkányokon is elvégezték, és hasonló eredményeket hozott. Ugyanakkor 15 perccel később egy kísérleti személynél sem maradt meg a hatás.

Rauscher maga is cáfolta a populáris kijelentést, miszerint Mozarttól okosabbak leszünk.

Elmondta, az eredmény korlátozott tér-idő feladatokra vonatkozik, amelyekbe az agyi képzelőerő és az időzítő képesség tartozik. Mozart tehát nem tesz intelligensebbé, maximum fokozza a kreativitást, a Mozart-hatás pedig inkább egy átfogó dolog, ami a zene egészségre, jólétre és oktatásra gyakorolt hatására vonatkozik. Mozart zenéje átmeneti változásokat idéz elő a hangulatban és az érdeklődésben, energikus és pozitív taktusai serkentik az éberséget és a memóriát, és segítenek koncentrálni.

GettyImages-2694988
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

Ha mindez ilyen egyszerű volna, talán elegendő lenne minden iskolában folyamatosan Mozart-ot játszatni a színjeles osztályzatokért. A Mozart-effektus hírének hatására meg is indultak hasonló törekvések, és ma is sokan küzdenek azért, hogy több klasszikus zenével találkozzanak a diákok az iskolában. Mint fentebb írtam, a klasszikus zenének valóban rengeteg pozitív hatása van - de a Mozart-effektus korántsem olyan egyértelmű, mint azt Campbell könyvében leírta. Nem mindegy például, hogy milyen az ember viszonya a tanulás alatt hallgatott zenével. Ezen az oldalon például a hozzászólások között egy zenész írja le, hogy neki a klasszikusok egyáltalán nem segítenek a tanulásban, ugyanis teljesen elvonják a figyelmét, és csak a zenére tud koncentrálni. Szintén nehéz elképzelni, hogy valaki, aki utálja az ilyen típusú zenét, eredményesen tud Mozartra tanulni. Lehet tehát, hogy nem is Mozart a lényeges, hanem az, hogy olyat hallgassunk, amit kedvelünk?

A Walesi Egyetem egy emlékezetet vizsgálókísérlet során 5 változatot tesztelt: csendes környezet, egyensúlyi állapotú beszéd (ugyanaz a szó ismétlődik folyamatosan, jelen esetben az, hogy 'három'), változó állapotú beszéd (különböző szavak variálva ismétlődnek folyamatosan, jelen esetben a számok 1-től 9-ig), egy kedvelt zene (amit a diákok magukkal hoztak, egyetlen kitétel hogy legyen benne ének) és egy utált zene (jelen esetben a Thrashers a Death Angel-től, ugyanis mindegyik diák utálta a metalt). Azt várták, hogy a váltakozó beszéd lesz a leghátrányosabb a teljesítményre. Ezzel ellentétben valójában nem volt különbség a szeretett az utált zene és a váltakozó beszéd között. Magasabb pontot csak azok kaptak, akik csendes környezetben és egyensúlyi állapotú beszéd közben oldották meg a feladatokat. Hiába érezték elmondásuk alapján kellemesebben magukat a diákok ha a szeretett zenét hallgatták, az ugyanúgy elvonta a figyelmüket, mint az utált zene. Ezt az eredményt egy másik kísérlet is igazolta - e szerint a csendes környezetben feladatot megoldók ugyan átlagosan jobb eredményt értek el mint azok, akik kedvenc zenéjüket hallgatták, de nagyon nagyok voltak az egyéni eltérések. Vagyis nincs kőbe vésett szabály, mit kell hallgatni tanulás közben vagy mit nem - ez egyénenként változó lehet.

Egyre többen vannak azon a véleményen, hogy bármilyen jó ötletnek tűnik szeretett zenét hallgatni, a kedvelt dallamok valójában elterelik a figyelmünket: olyan érzéseket és emlékeket hoznak felszínre, melyek csökkentik a koncentrációt. Egy kutatás megvizsgálta a popzene hatását az introvertált (zárkózottabb) és extrovertált (nyitottabb) személyekkel kapcsolatban. Azt találták, hogy késleltetett szóvisszahívásos feladatnál az introvertáltak gyengébben teljesítettek mint az extrovertáltak, ha szólt a popzene, míg csendben pont az ellenkező eredményre jutottak. Szövegértési feladatnál az introvertáltak popzene alatt rosszabbul teljesítettek, mint az extrovertáltak, vagy azok az introvertáltak, akik csendben oldották meg a feladatot. A konklúzió szerint tehát a popzene bármennyire élvezetes egyesek számára, valójában elvonja a figyelmet, különösen introvertált személyeknél.

Ugyanakkor egy másik kísérlet szerint a háttérzajok, a tévé vagy a zene javíthatja az extrovertáltak teljesítményét. Sőt, 10-12 éves gyerekek jobb eredményt értek el kognitív teszteken, ha nyugtató és relaxáló zene szólt, mint mikor csend volt. A nyugtalanító, agresszív zene viszont rontotta a teljesítményt.

Nem mindegy tehát, hogy a tanuláshoz használt zene milyen típusú, és az sem, hogy kedveljük-e ami szól. Mindezeket viszont a Mozart-effektust igazoló kutatások kevésbé vették figyelembe. Ezen az oldalon idéznek hasonló kísérleteket: egy francia kutatás szerint például azok a diákok, akik egy olyan egy órás előadást hallgattak, ahol a háttérben klasszikus zene szólt, jobban teljesítettek egy kvízen, mint azok, akik háttérzene nélküli előadást hallgattak. Egy idézett orosz kutatás szerint pedig azokon a gyereken, akik egy hónapon át napi egy órát klasszikus zenét hallgattak, pozitív agyban lezajló változásokat mutattak ki még akkor is, ha nem kérték őket arra, hogy figyeljenek a zenére.

Mindezek ellenére néhány éve érkezett a hír, hogy a Mozart-effektust megcáfolták, sőt, a legnagyobb pszichológiai téveszmék közé sorolták. Valószínűleg pont azért, mert a tanulás egy nagyon bonyolult kognitív folyamat, aminek a jellemzése egyénenként is nagy eltéréseket mutat. A klasszikus zene, így Mozart is akkor tudja hatékonyan segíteni a tanulást, ha valaki kedveli, vagy legalábbis pozitívan áll hozzá az ilyen típusú zenéhez - ilyenkor az energikus dallamok őt magát is pozitív állapotba helyezik, így csökken a vérnyomása, ki tudja zárni a zavaró hatásokat, és jobban tud koncentrálni. Az sem jó viszont, ha valaki óriási Mozart-rajongó, mert ilyenkor a feltörő emlékek és öröm csökkenthetik is a koncentrációt.

GettyImages-3354348
Fotó: Orlando / Getty Images Hungary
Az olyan zene, amiben ének is hallható, szinte kivétel nélkül csökkenti a teljesítményt, mindegy hogy mennyire kedveljük.

Nincs tehát kőbe vésett szabály arra vonatkozóan, mit hallgassunk tanulás közben - személyenként eltérő, mi segíthet a koncentrálásban. A Beatles vagy Lady Gaga bármennyire népszerű, kevésbé hatékony aláfestő muzsikaként - lehetséges, hogy a klassszikusok sem segítenek, de mindenképp érdemes egy próbát tenni. Nekem például Mozart, Beethoven és Vivaldi legutóbb megmentették a vizsgaidőszakomat.