Árpád

Az emberek még mindig nem tekintik felnőtt műfajnak a rajzfilmeket

2016.11.23. 11:05 Módosítva: 2016-11-23 11:22:37

Programkereső

Michael Dudok de Wittel, az első külföldi animációs filmessel, aki a Ghibli stúdióval dolgozott, beszélgettünk az európai és a japán rajzfilmkészítési stílusról és az animációk gyerekességével kapcsolatos előítéletekről, de érintettük a remeterákokban rejlő rajzfilmes lehetőségeket is.

Az Angliában élő holland filmessel megtörtént az, ami minden animációs filmes álmainak netovábbja: maga Hayao Miyazaki – a Chihiro Szellemországban és a Totoró, a varázserdő titka legendás alkotója –kereste meg, hogy készítsen filmet a Ghibli stúdióval. Tőle függetlenül pedig a japán rajzfilmes cég másik két vezetője, Toshio Suzuki producer és Isao Takahata rajzfilmes-rendező is felvette a kapcsolatot de Wittel ugyanebben az ügyben. Utóbbiak lépéseket is tettek, hogy valóban tető alá hozzanak egy filmet. Végül ebből az együtt működésből született kilenc évnyi munkával A vörös teknős.

Első pillantásra Michael Dudok de Wit minimalista, tiszta stílusa és szinte üres képei nagyon távol állnak a Ghibli stúdió aprólékosan kidolgozott ezernyi apró részlettel, furcsa lényekkel és gépekkel telezsúfolt világától. A filmes szerint azonban épp ellenkezőleg: „Látták a Father and Daughter című kisfilmemet és nagyon japánnak érezték. Először azt hittem, hogy ebből szeretnének egy egész estés változatot készíteni” - meséli a rendező.

„Társaságban korábban is találkoztunk már és tudtuk, hogy jól kijövünk egymással. Azt gondolom, hogy az is szerepet játszhatott a választásukban, hogy különleges kapcsolatom van a természettel, különös érzékenységgel fordulok a környezet felé. Bár az enyém nyugati típusú érzékenység, az övék pedig keleti, mégis mindketten átérezzük a természet varázslatosságát. A japán és az európai hozzáállás nem áll olyan távol egymástól. Végül szerintem a filmjeik fájdalomról, szenvedésről szólnak, de mélyen, legbelül pozitívak.

Mélyen hisznek az emberi lényekben. Ebben nagyon hasonlóan gondolkozunk.”

A természet A vörös teknősben is központi kérdés: „A környezet alatt csak a természetet értem, minden ember alkotta épület nélkül. Tudatos döntés volt, hogy a szigeten nem építettek semmilyen házat. A főhős mindössze egyszer barkácsol egy tetőszerű alkotmányt a lány fölé. Fontos volt, hogy megmutassuk, hogy nincs szükségük az épületekre, alhatnak a fűben.”

Michael Dudok de Wit igazán nemzetközi alkotónak számít. Hollandiában született, Angliában él, de dolgozott már Amerikában és számos európai országban. A film japán, francia és belga támogatással valósult meg. Az animációs filmek esetében nem számít kirívónak a nemzetközi koprodukció.

A japán filmesek azt szerették volna, ha a kontinensen készül az animációs film.

„Azt az ötletet elvetettük, hogy Tokióba utazzak és ott dolgozzunk a filmen. Alapvetően Franciaországban készült az animáció, de négy hónapot töltöttünk Belgiumban is. Állításuk szerint a saját animátoraikra szükségük volt a náluk készülő más filmekhez, így javasolták, hogy európai animátorokkal dolgozzunk. A Ghibli európai filmet szeretett volna.”

A stúdió szabad kezet adott, teljesen Dudok de Witre bízták a történetet, de hamar szembesült a japán és az európai munkastílus különbségeivel. „A forgatókönyv írásakor sokat konzultáltam Takahatával és Suzukival – a hivatalosan már nyugdíjba vonult Miyazakival nem – bár először meglepődtek, amikor felvetettem, hogy beszéljük át a történetet, vagy a fő irányt” - magyarázza a rajzfilmes.

A japán gyakorlat szerint a film a rendezőé, nagyon tiszteletben tartják az alkotó elképzeléseit.

"A végső döntés mindig az övé. A franciák munkamódszere is nagyon hasonló. Az amerikaiaknál azonban a stúdió irányít. Próbavetítéseket tartanak, hogy teszteljék a közönségen a mozit. Ez pénzügyileg kifizetődőbb, de sokkal kiszámíthatóbb filmeket eredményez. A japánok és mi is a művészibb filmeket kedveljük – bár előfordul, hogy ezek senki másnak nem tetszenek” - mondja nevetve.

A film munkálatainak kezdetén kiderült, hogy több rajzolóra van szükségük, de Franciaországban és Belgiumban sem találtak megfelelőket.

A holland alkotónak a producerei javasolták a kecskemétieket.

 Dudok de Wit eleinte nem volt meggyőzve, mivel azt szerette volna, ha minden embere helyben van, ami megkönnyíti a közös munkát. A producer azonban azzal biztatta, hogy már máskor is dolgozott a magyarokkal és jók voltak a munkáik. „Küldtek egy próbamunkát, hogy mi is és ők is megbizonyosodjanak arról, hogy együtt akarunk dolgozni. A próbamunka nagyon erősre sikerült. Azonnal meggyőzött, hogy velük dolgozzunk. Amikor pedig elkezdtek ténylegesen dolgozni a filmen és megérkeztek az első általuk készített jelenetek, azok is nagyon profik voltak és később sem esett a színvonal, ami pedig gyakran előfordul a mi szakmánkban.”

Kecskeméti színek

A díjnyertes animációs film gyártásában a Kecskemétfilm Kft-nek is jelentős szerepe volt. A Vörös teknős 80 percéből 52 percnyi munka a városban készült, de a teljes film rajzi anyagának kifestése is a helyi stúdió munkája. Nagy Lajos Balázs Béla-díjas rendező volt a kivitelezés irányítója, Vécsy Vera pedig a helyi gyártásvezető. A magyar alkotók munkájának elismeréseként itthon elsőként Kecskeméten mutatták be a filmet.

„Rengeteg volt a buktató a filmmel kapcsolatban. Nem mindenki tud egy egész estés filmet elkészíteni. Sok mozit elkezdenek, de sohasem fejeznek be, van, hogy ez évekkel később derül ki. Ráadásul a Ghiblinél nem is voltak hozzászokva a nem japán rendezőkhöz” - magyarázza de Wit.

A vörös teknős nagyon meditatív és lassú film lett, emellett teljesen elhagyták a dialógusokat is. „Nagyon kockázatos döntés volt, mert mi nyugaton hozzá vagyunk szokva a sok beszédhez, énekléshez, zenéhez, tánchoz, viccekhez, a sok történéshez, robbanásokhoz, beszélő állatokhoz” - vallotta be a filmes. „Én nem ezt akartam.

Olyan filmet akartam csinálni, amiben vannak csendes pillanatok, még akkor is, ha az emberek csalódottak lesznek – mert ez az, ami igazán én vagyok.”

Franciaországban és Hollandiában ősszel mutatták be a filmet és nagyon jól futott. A belgáknak nem tetszett különösebben és a japánok sem fogadták jól. Ez nagy csalódást jelent a rendezőnek, és a Ghibli stúdiónak is, annak ellenére, hogy tudták, a japán közönség a hazai filmeket részesíti előnyben. Ellenük dolgozott, hogy A vörös teknőssel egy időben egy japán animáció is debütált a mozikban Makoto Shinkai Kimi no Na wa – A neved című filmje, ami "nagyon japán alkotás" - ahogy de Wit megfogalmazta.

„Az emberek még mindig nem tekintik felnőtt műfajnak a rajzfilmeket.

Az olyan alkotások, mint a Persepolis pedig nagyon is felnőtt filmek” - érvelt az animációs filmes. „Változik a megítélés, de nagyon lassan. Számos előítélet él a köztudatban, azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie egy animációs filmnek: legyenek benne világos színek, beszélő állatok, legyen nagyon bájos, hogy a gyerekek szeressék.” Ezzel szemben de Wit filmjére egyik sem jellemző, nem hogy nem énekelnek és táncolnak, a főhősei egyáltalán nem beszélnek.

„Az inspirációim az élőszereplős akciófilmek voltak. Rengeteg filmet néztem, hogy ötleteket merítsek, például A kopár sziget című 1960-as fekete-fehér japán filmet. Kuroszawa A hét szamurája mindig is nagyon inspirált, egy ausztrál filmet, az 1975-ös Piknik a Függő Sziklánált is sokszor megnéztem. A viharos tenger hullámainak megrajzolásáshoz is egy ausztrál filmet néztem, a Kapitány és katonát vette alapul, de ez csak néhány példa abból a rengeteg filmből, amit megnéztem A vörös teknőshöz."

Ami a filmbeli események magyarázatát illeti, a filmes azt állítja, neki sincs megfejtése

, de szereti, ha a nézők maguk alakítják ki a saját elképzelésüket. "Rengeteg értelmezési lehetőséget rejt a film.  Egyesek szerint a fiú és a nő eltűnése azt jelenti, hogy nem is léteztek valójában, csak a férfi képzeletében. Akad, aki szerint a férfi a szigeten öregedett meg és a film az elképzelt, de meg nem valósult álmait mutatja, amikben volt egy fia és felesége" - mondja de Wit.

"Ideális esetben a nézőnek kialakul egy elképzelése a történetről, lesz egy saját olvasata,

függetlenül bárki más értelmezésétől. Azt viszont nagyon világosan meg akartam mutatni, hogy a nő ember, nem egy állat emberi testtel, hanem egy emberi lény, teljes értékű anyja a gyerekének. Titokzatos, olyan dolgokat tud, amiket a férfi nem. Ő a természethez tartozik."

Ami pedig a főhőst folyamatosan kísérő remeterákokat illeti: "Nem rendelkeznek emberi tulajdonságokkal a filmben. Bár a viselkedésük olyan, mintha a férfihoz ragaszkodnának, de igazából csak ételre számítanak tőle. De nekem is nagyon tetszettek, egy egész filmet tudnék forgatni a rákocskákról, csak még nincs hozzá történetem."

Gyerünk a moziba be!

Az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál november 23. és 27. között várja a nézőket az Uránia, a Toldi, a Puskin és az Art+ mozikban valamint a Szlovák Intézetben. a fesztivál nyitófilmje Michael Dudok de Wit alkotása, A vörös teknős. A film várhatóan januárban kerül a magyar mozikba.