Szilárda

Inak és izmok - régi könyvekből

2017.06.12. 08:36

Programkereső

Egy amerikai művész bizarr és kreatív módját használta a régi könyvek újrafelhasznosításának: anarómiai keresztmetszet-ábrákat készített belőlük.

Lisa Nilsson amerikai művész az unalmas iskolai biológiaórák két elengedhetetlen kellékét gyúrta művészetté Tissue Series című projektjében: a poros, régi könyveket és a keresztmetszeti anatómia-ábrákat.

A műveit japán szederfa-papírból és aranyozott szélű régi könyvekből készítette különleges papírsodró- és fodorító technika segítségével. A technikát először a reneszánsz kori apácák és szerzetesek használták, akik előszeretettel használták fel az elhasznált Biblia-lapokat. Később, a 18. században unatkozó hölgyek kedvelt időtöltése volt a lapok effajta fodrozása kreatív hobbi gyanánt.

Nilsson már korábban is érdeklődött a technika iránt - a Tissue Series-hez egy barátja adta az ötletet, aki egyszer mutatott neki egy különösen szép anatómiai keresztmetszet. A két élmény találkozásából születtek meg ezek a művek.

Mindig is érdekeltek az orvosi képek, elsősorban esztétikai szempontból

- mesélt munkájáról a művész a Fideliónak.  Orvosi és művészeti érdeklődése akkor keresztezték egymást, amikor Nilsson 2010-ben egy időre felhagyott a művészetekkel, és elkezdett az orvosi asszisztens munka iránt érdeklődni - egy képzést is elvégzett, amely után mégsem állt be az egészségügybe. "Rájöttem, hogy leginkább egyedül szeretek dolgozni, így visszatértem a stúdióba" - magyarázta.

Az anatómiai és élettan-tanulmányaim viszont sokat segítettek a munkámban, abban, hogy még inkább megértsem a forrásanyagokat, amiket az alkotáshoz felhasználtam

- avatott be minket a művei rejtelmeibe.

A Tissue Series darabjai tehát nem csak bizarrul jól néznek ki, de anatómiai szempontból is pontosak.

A kutyaalakon látható barackszínű alakzat, amely az agy és az orrüregek találkozásánál látható, a szaglóhagyma.

"Ez a szerv a kutyákban negyvenszer nagyobb, mint az emberekben -  ennek köszönhető hogy százezerszer-egymilliószor jobb a szaglásunk, mint a miénké" - magyarázta a művész. Nilsson a kisebb darabokat néhány hétig, a nagyobb, részletesebb műveket pedig több hónapig készítette.